Jelzőrakétát lőttek át (!) az orosz szurkolók az angolok szektorába a szombat esti Anglia–Oroszország labdarúgó-mérkőzés végén az Eb-n. A tűzcsóva a teljes pályát átszelve becsapódott az ellenfél táborába. A Marseille-ben lévő Stade Vélodrome stadionban (itt játszik szombaton a magyar válogatott is Izlanddal) az oroszok petárdákat hajigáltak (a közvetítésben is jól hallatszott egy hatalmas robbanás), bengáli tüzet gyújtottak, és a mérkőzés végén, áttörve a kordont, átmentek az angol drukkerekhez verekedni. A pirotechnikai elemek jelenléte azért is megdöbbentő, mert belépés előtt a szurkolóknak legalább három ellenőrzőponton kell átjutniuk, és a szervezők nagyon szigorú átvizsgálást ígértek. Ez láthatóan nem sikerült – jó kérdés, ha egy terrorista bombát akarna bevinni, neki sikerülne-e kijátszani a kontrollt.
Már a szombat esti meccs előtt aggasztó hírek érkeztek a francia kikötővárosból, ahol huligánok csaptak össze. Orosz, francia és angol szurkolók balhéztak, utóbbiak közül egyet újra is kellett éleszteni, annyira megsérült. A város rendőrfőnöke szerint harmincöten sebesültek meg és tizenöt embert tartóztattak le, miután vízágyút és könnygázt is bevetettek. A világhálót ellepő felvételek nem azt mutatják, hogy a rendőrség ura lett volna a helyzetnek a belvárosban. Az angolok korán elkezdték a balhézást, több százas csoportokban korcsmáról korcsmára jártak a kikötőben, és helyszíni beszámolók szerint az ISIS-t keresték.
De nem csak az angolok balhéztak: a vasárnapi lengyel–északír mérkőzés előtt a két tábor előbb baráti hangulatban sörözött egymással, aztán – legalábbis a Daily Mail beszámolója szerint – a felbukkanó francia drukkerek hatására összeverekedtek. A székekkel és sörösüvegekkel vívott nizzai háborúban hat északír drukker megsérült, egyet letartóztattak.
A dolog azért is furcsa, mert a francia hatóságok nagyon fogadkoztak az Eb előtt, hogy kézben tudják tartani a dolgokat, és mindenhol fokozott biztonsági intézkedések lesznek. Ha nem tudják kezelni a futballhuligánokat sem, mi várható akkor – tehetjük fel újra a kérdést –, ha egy képzett terrorista akar bajt okozni?
Persze a futballszurkolók felelőssége sem megkerülhető. Nem értem azokat, akik azért mennek meccsre, hogy előtte-közben-utána verekedjenek egy jót. Az ön- és közveszélyes gesztus különösen felelőtlen, hiszen amíg a rendőrség velük foglalkozik, addig nem marad kapacitás másra figyelni. Mi lesz akkor, ha az utcai harcok közben a város egy másik pontján, mondjuk egy bevásárlóközpontban valaki elővesz egy Kalasnyikovot? Ma Franciaországban ez – sajnos – egyáltalán nem elképzelhetetlen.
Hétfő reggel magam is autóba ülök, hogy ezerkilencszáz kilométer levezetése után, valamikor kedd délután megérkezzek Bordeaux-ba, a Magyarország–Ausztria mérkőzés színhelyére. Remélhetően több ezer honfitársam lesz ott a kezdő sípszókor – a magyar szurkolók négyszer annyi jegyet igényeltek a labdarúgó- szövetségtől, mint amennyit az biztosítani tudott. Mivel a válogatott négynaponta lép pályára, a köztes időben legtöbbünk városlátogatást tervezett. A fentiek fényében elgondolkodtató, hogy érdemes-e bemenni a belvárosokba, de az sem megoldás, hogy az ember a szabadságát egy szállodában töltse, aztán négynaponta, a stadionban azon gondolkodjon, felrobban-e mellette jó esetben egy petárda, a rosszabban pedig egy bomba. Nem az életem féltem (ha ez lenne, nem mentem volna számtalan háborúba, konfliktusos övezetbe, természeti katasztrófák színhelyére), de azt gondolom, egy labdarúgó-mérkőzésnek nem a háborúról kellene szólnia, hanem a játék szépségéről és a közös szurkolás öröméről.
Hajrá, Magyarország!
