Fekete hétfőként vonulhat be a devizahitelesek kálváriájába az év 23. hetének első napja. Ekkor hirdette ki a devizahiteles szerződésekre vonatkozó jogegységi döntését a Kúria. A legfőbb bírói fórum a bankok pártjára állván hétfőn úgy döntött, nem kell feltétlenül szerepelniük a devizahiteles szerződésben a tartozás pontos devizaösszegének, azt akár utólag is közölhette a bank az ügyfelekkel. Persze nem is kell ezen csodálkozni, hisz a Kúria polgári kollégiumának vezetője, Wellmann György április közepén a Magyar Bankszövetség panaszos levelére válaszolva elnézést kért, hogy egy ítéletben a devizaadósnak kedvező ítélet született. Devizahiteles-ügyekben jártas ügyvédek szerint a levél alkalmas arra, hogy megrendítse az igazságszolgáltatásba vetett állampolgári hitet.
De nem csupán ez az egy ügy borzolja a kedélyeket. A brókerbotrányok károsultjai a mai napig hiába kérik számon a kormányon a teljes kártalanítást: a Quaestor- és a Buda-Cash-károsultak egyelőre hiába tüntetnek veszteségeik teljes megtérítéséért. De úgy tűnik, a Spéder Zoltán–FHB–Takarékbank–takarékszövetkezetek négyszögben is akadnak még elvarratlan szálak. Az utóbbi napok fejleménye, hogy frontális támadás indult az FHB-ban és azon keresztül a Takarékbankban meghatározó befolyással rendelkező, egykor Fidesz-közeli pénzember ellen. Demján Sándor, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség elnöke és Patai Mihály, a Magyar Bankszövetség elnöke is a kormánynak címzett levélben hánytorgatta föl a takarékszövetkezeti szektor körüli furcsaságokat. Majd – mit ad Isten – Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter épp elkészült egy témába vágó törvényjavaslattal, amely kihúzhatja a talajt az FHB és a Takarékbank alól, s amit azon melegében el is fogadott a parlament. A miniszterelnök pedig beismerte, azonnali intézkedésre van szükség, erősebb felügyelet kell a takarékszövetkezeti szektor fölé, illetve hogy a kormány ellenzi a takarékszövetkezetek további FHB-részvény-vásárlását. Demján Sándor levelére válaszolva azt is megígérte, hogy a Demján által látni vélt, a takarékszövetkezetek köré szőtt és azokat kiszipolyozó cégháló ügyében is vizsgálódni fognak. S a takarékszövetkezeti botrány még csak épp hogy elkezdődött. Kérdés, az ilyen – folyamatosan újratermelődő – pénzügyi bizonytalanságok, botrányok ismeretében elvárható-e a lakosságtól, hogy bízzon a bankokban, s föllendüljön a hitelfelvételi kedv, ami igencsak kívánatos lenne a gazdasági növekedés támogatása érdekében.
Egy biztos, a kormánynak hatalmas adóssága van a devizahitelesek felé. Hisz a 2010-es kormányváltás után még a folyamatos forintgyengítő gazdaságpolitika beindítása előtt is megmenthették volna a devizahiteleseket. Ráadásul akkor sokkal kevesebb pénzre lett volna szükség ehhez, hiszen az árfolyamveszteség jóval kisebb volt, mint később. S pénz is volt: például a Mol-tulajdonrész megvásárlására költött 500 milliárd forint. A mentőcsomag akkor elmaradt, így a gyenge forint terheit az adósok viselték, s csak az egyoldalú szerződésmódosítás miatt kaptak később valamiféle kárpótlást. A legutóbbi napok eseményeiből úgy tűnik, hiába reménykednek, a kormány végleg magára hagyta a devizahiteleseket. Legalábbis erre lehet következtetni, hogy a Kúria felháborító jogegységi döntése nem érte el a kormány ingerküszöbét: Orbán Viktor kormányfő a Népszabadságnak nyilatkozva kijelentette, ott lesz a magyar futballválogatott bourdeaux-i mérkőzésén, mert nincsenek olyan fontos törvényjavaslatok a kormány asztalán, amelyek miatt rendkívüli nyári ülésszakot kellene elrendelni.
Az otthonukat féltő devizahitelesek ezt biztos másképpen gondolják.
