Pánikkeltés

Az ellenzéknek még vannak józan, alpári indulatoktól mentes, racionális érvei.

Némileg meglepődve értesülök a ballib orgánumokból arról, hogy a kényszer-betelepítés elleni népszavazás kampányában a kormányoldalnak mostanra a nyers fenyegetés maradt az egyetlen eszköze. Ezek szerint az ellenzéknek még vannak józan, alpári indulatoktól mentes, racionális érvei. Remélem, egyszer, csak úgy pillanatnyi illusztrációként megvillantanak egyet, mert az égnek meredő középső ujj nem az. Egyébként arról, hogy mi hasznunk származnék akármekkora migránstömeg elviseléséből, még nem sikerült egyetlen árva, közérthető mondatot sem előállítaniuk. Marad annyi, hogy a kormány félelmet gerjeszt a migránsokkal szemben, így ők hiába akarják megszerettetni magukat, esélyük sincs rá. Minden félelmet gerjesztő szlogent és módszert nem kívánunk ismertetni, helyünk sincs rá, hiszen sokak szerint már az is jeges rettegéssel tölti el az állampolgárt, ha a szavazásról szóló értesítőt megtalálja a postaládájában.

Csak néhány horrorisztikus elemet emelnénk ki, amivel különösen hatásos módon borzolják a szavazópolgárok mind roncsoltabb idegrendszerét. „ a feministáknak, a homoszexuálisoknak és hogy is mondjam a zsidóságnak és az ateistáknak is, hogy ha bejön az iszlám, nekik végük” – ragadjuk ki mi is Tőkéczki László történész szavait a kontextusból. Borzasztó botrány keveredett ebből a fél mondatból, elmondták miatta Tőkéczki professzort nőgyűlölőnek, homofóbnak, rasszistának, antiszemitának, fasisztának és kommunistának, bár azt egyetlen hőbörgő sem indokolta, hogy mi is lenne valójában a mérhetetlen felindultságának az oka. Azt már láttuk ugyanis, hogy az iszlám betelepülők kisebbségben mennyire tolerálják az őket befogadó őslakosok másságát. Képzeljük el, ha valami legális hatalomhoz is jutnak?! Mert ha elegendő létszámban települnek be, a demokrácia szabályai szerint arra is sor kerül. S az lesz a demokrácia szabályai szerint hozott utolsó intézkedés.

Némely baloldali forrás azt is tudni véli, hogy a kormány a roma lakosságot is szeretné mind nagyobb számban népszavazásra bírni, de őket sajátos helyzetük miatt másfajta mumussal kell ijesztgetni. Beszámolók szerint Szabó Tamás jászberényi polgármester már a kormányzati direktíváknak megfelelően kapacitálta azzal roma polgártársait, hogy ha nem szavaznak nemmel, akkor a bevándorlók elveszik tőlük a segélyt. Nem vitatjuk, hogy lehetséges valami ilyen központi elképzelés (bár miért csak Jászberényben éltek vele?), hiszen már jóval a kampányidőszak kezdete előtt felmerült, hogy a migránsok betelepítése a roma felzárkóztatástól is elvonna költségvetési pénzeket. Így lenne-é, avagy sem, megmondhatói nem vagyunk, csak annyi biztos, hogy roma polgártársaink nem feltétlenül rémülnek meg a migráns pénzszivattyútól. Ők úgy vannak vele, hogy a segélyt eddig is megkapták többnyire, azt a migránsok aligha veszélyeztetnék, a felzárkóztatásra szánt ezermilliárdokból meg valahogy eddig se láttak túl sokat, az eltüntetésükhöz viszont nem kellettek a migránsok.

Ott van először is maga az állam, amely előbb megszavaz bizonyos összeget a roma integrációra, utóbb elfelejti átutalni. Ám a legnagyobb ellenerő a politikai korrektség, amely rasszizmus, kirekesztés, szegregáció és más hangzatos jelszavak hangoztatásával akadályozza meg a felzárkóztatás esélyének a lehetőségét is. És természetesen ott vannak a romák demokratikusan megválasztott szervezetei is, amelyek a mégiscsak hozzájuk csöpögő költségvetési pénzeket gondosan magukra, a családjukra, a szociálisan különösen érzékenyek a szervezetükre költik.

A kényszer-betelepítés ellen valóban vannak jobb érvek is.