Féktelenül?

Ha van nép, amely tud a magyarnál is hevesebben vitatkozni a politikáról, az a lengyel.

Kaczynskiék egy évvel ezelőtti győzelme úgy jött az Orbán-kabinetnek, mint sziklán ragadt hegymászónak a mentőhelikopter. A varsói konzervatívok lendülete mellett a Fidesz „szabadságharca” háttérbe szorult az uniós feketelistán, ugyanakkor a PiS magyar minta alapján tett hatalomkoncentrációs lépéseit jóval óvatosabban méricskélték Brüsszelben, lévén szó az unió egyik legnagyobb országáról és az Egyesült Államok legmegbízhatóbb európai szövetségeséről. De nekünk, magyaroknak nem azért kell különösen figyelnünk Lengyelországra, mert ott most éppen szintén euroszkeptikus retorika határozza meg a kormányzást. Még az sem döntő érv, hogy a kevés baráti népek egyikének sorsáról van szó. Ami mindennél sokkal fontosabb: Lengyelország nélkül nincs kelet-közép-európai összefogás, és semmit nem ér a visegrádi együttműködés. Függetlenül a térség országait éppen irányító kormányok politikai színezetétől, a régiós egyszerre lépésnek nincs alternatívája a jelenlegi, válságban lévő Európai Unióban. A kisebb országok zajos vagy csendesebb csatakiáltása mellett Lengyelország igazi zászlóvivő, hiszen ebben a térségben méretei, gazdasági potenciálja miatt ez az egyetlen Nyugaton is komolyan vett állam. A térség közös érdeke tehát, hogy a most robogó varsói gyors ne járjon úgy, mint nemrég a féktelenül állomásépületbe rohanó New York-i szerelvény.