Tisztuló levegő

Gyárfás lemondása miatt korai még az öröm: tapasztalatuk már, hogy a rossz után jöhet a sokkal rosszabb.

Tegnap lemondott Gyárfás Tamás, a Magyar Úszó Szövetség 23 éve regnáló elnöke. Közhelynek hangzik, de attól még igaz: egyszer mindenkit utolér a végzete. Még akkor is, ha az illető a banánhéjon való táncolás művésze – gondoljunk csak a magyar sportéleten belül túlélt megannyi botrányra az úszók nevezési idejének meghamisításától (1996-os atlantai olimpia) a MOB-elnök kudarcos megbuktatási kísérletén át (2006) egészen a nulla szavazatot hozó magyar rendezésű labdarúgó-Eb-pályázatig (2007). És persze itt vannak az utóbbi időszak nagy vagy kínos botrányai, kezdve a borzalmas Bol-dog kabalakutyától az e heti fiaskóig, az angol szlengben a nemi szervek megnevezéseként ismert Lilly–Willy plüsspárosig. Fura fintora a sorsnak, hogy az egykori Napkelte című tévéműsor, számtalan médiavállalkozás, valamint a politikához való dörgölőzés mindenható ura kapitulálni kényszerül egy bajai úszó, Hosszú Katinka Facebook-bejegyzései és nyílt levelei előtt. Persze ehhez kellett az úszónő mögött álló amerikai férj-edző, Shane Tusup kőkemény profizmusa és az is, hogy másodjára már több neves úszónk is felsorakozott Katinka mögé a vitában, reformokat szorgalmazva a magyar úszósportban.

Tizenkét napja már arról írtam ezeken a hasábokon, hogy a kormánynak is kezdett kínossá válni a meglehetősen vegyes megítélésű üzletember-sportvezető, de a hazai rendezésű vizes világbajnokság kapcsán vele megkötött üzletek (és más esetleges alkuk) miatt nehéz lesz elengedni a kezét. Túlzás lenne azt mondani, hogy váratlan Gyárfás tegnapi lemondása, de az is bőven benne volt a pakliban, hogy „aki időt nyer, életet nyer” alapon a volt elnök megpróbálja minél tovább elodázni a döntést. Talán azért történt meg pont tegnap a bejelentés, mert mostanra sikerült megegyezni a háttérben: az egyre tarthatatlanabb helyzetű Gyárfás lemond ugyan az úszószövetség vezetéséről (tegnapi, az MTI által kiadott, a távozás tényét nyilvánosságra hozó közleményében úgy fogalmazott: „úgy érzem, hogy most ezzel segíthetek a legjobban”), de társelnökként tovább irányíthatja a közelgő vizes világbajnokság szervezését. És persze megmarad az úszók nemzetközi szövetsége, vagyis a FINA nagy befolyású alelnökének.

Az elnökbuktató úszók örülnek. – Nagy levegő. Tiszta lap – írta a közösségi oldalon Gyurta Dániel, míg Hosszú Katinka szerint „a legsötétebb éjszaka is idővel véget ér, és kisüt a nap!” Én azért még várnék ezzel a napsütéssel – egyrészt fordult már elő olyan még az úszószövetségen belül is, hogy Gyárfás lemondott, de visszaválasztották. (Ennek most azért elég kicsi az esélye, mert nem 1996-ot írunk, ám az mindenesetre elgondolkodtató, hogy az MTI-hez eljuttatott közleményében benne van ez a mondat: „Kívánom, hogy a legeredményesebb sportág mielőbbi közgyűlése a legalkalmasabb elnököt válassza meg.” Könnyen lehet, hogy Gyárfás Tamás szerint éppen Gyárfás Tamás a legalkalmasabb jelölt.) Másrészt van némi történelmi tapasztalatunk abban, hogy a rossz után jöhet a sokkal rosszabb.

Az pedig tényleg nem segítene sem a 2017-es budapesti vízi világbajnokságnak, sem a magyar esélyeknek a szintén jövőre esedékes döntés során a 2024-es olimpia helyszínét illetően, ha itthon eluralkodna a káosz. A legszerencsésebb az volna, ha a politika távol tartaná magát az ügytől (ennek is kicsi az esélye), és a hazai úszótársadalom hamar találna egy széles körben elfogadott szakmai jelöltet a megüresedett tisztségre. Nem lesz könnyű, mert a huszonhárom év éppen elég volt a korábbi elnöknek arra, hogy minden értelmes embert elmarjon a szövetség mellől, és hozzá száz százalékig lojális figurákkal töltse fel az apparátust.

Egyelőre örüljünk a kínálkozó esélynek: jókora késéssel ugyan, de végre talán az úszósportban is vége lehet a napkeltésen trükkös kilencvenes éveknek!