Tisztuló levegő

Gyárfás lemondása miatt korai még az öröm: tapasztalatuk már, hogy a rossz után jöhet a sokkal rosszabb.

Az elnökbuktató úszók örülnek. – Nagy levegő. Tiszta lap – írta a közösségi oldalon Gyurta Dániel, míg Hosszú Katinka szerint „a legsötétebb éjszaka is idővel véget ér, és kisüt a nap!” Én azért még várnék ezzel a napsütéssel – egyrészt fordult már elő olyan még az úszószövetségen belül is, hogy Gyárfás lemondott, de visszaválasztották. (Ennek most azért elég kicsi az esélye, mert nem 1996-ot írunk, ám az mindenesetre elgondolkodtató, hogy az MTI-hez eljuttatott közleményében benne van ez a mondat: „Kívánom, hogy a legeredményesebb sportág mielőbbi közgyűlése a legalkalmasabb elnököt válassza meg.” Könnyen lehet, hogy Gyárfás Tamás szerint éppen Gyárfás Tamás a legalkalmasabb jelölt.) Másrészt van némi történelmi tapasztalatunk abban, hogy a rossz után jöhet a sokkal rosszabb.

Az pedig tényleg nem segítene sem a 2017-es budapesti vízi világbajnokságnak, sem a magyar esélyeknek a szintén jövőre esedékes döntés során a 2024-es olimpia helyszínét illetően, ha itthon eluralkodna a káosz. A legszerencsésebb az volna, ha a politika távol tartaná magát az ügytől (ennek is kicsi az esélye), és a hazai úszótársadalom hamar találna egy széles körben elfogadott szakmai jelöltet a megüresedett tisztségre. Nem lesz könnyű, mert a huszonhárom év éppen elég volt a korábbi elnöknek arra, hogy minden értelmes embert elmarjon a szövetség mellől, és hozzá száz százalékig lojális figurákkal töltse fel az apparátust.

Egyelőre örüljünk a kínálkozó esélynek: jókora késéssel ugyan, de végre talán az úszósportban is vége lehet a napkeltésen trükkös kilencvenes éveknek!