Trump sokak által valószínűsített „üzletszerű” hozzáállása sem ellentétes ezzel: ha más köntösben is, de napirenden maradhat a transzatlanti szabadkereskedelem, jöhet az amerikai palagáz az európai piacra, és amerikai bábáskodás mellett folyamatban van a továbbra is a NATO égisze alatt zajló európai újrafegyverkezés, amelynek provokatív, oroszellenes élét ugyanakkor jócskán tompíthatja, ha Trump Obamával szemben legalább beszélőviszonyban lesz Putyinnal.
Sokkal inkább kérdés – és itt érdemes visszautalni az európai elit félelmeire –, hogy a tengeren inneni politikai realitásokat és trendeket figyelembe véve vajon továbbra is az uniós keret vagy a nemzetállamok kínálnak-e jobb utat az idővel Trump által is felvállalt, módosult amerikai érdekérvényesítésnek, pozícióőrzésnek. Mindez az orbáni (és Kaczynski-féle) berendezkedések terjedése szempontjából sem közömbös.
Az bizonyos, hogy a pánik és az erőltetett dörgölőzés helyett az európai szereplőknek pragmatikusan kell kezelniük a Fehér Ház majdani új lakóját. Kihasználva az esetlegesen bővülő mozgásteret, nagyobb felelősséget vállalni saját biztonságunkért, és arra törekedni, hogy Amerika birodalmi ballépéseinek – amelyek a közelmúltban sok kárt és kockázatot okoztak itt – kevésbé legyen kitéve a kontinens, illetve annak országai.
