Eltakarítás vagy szőnyeg alá söprés? Ez a kérdés foglalkoztatja most azokat, akik a kormánypárti politikusok nyilatkozataiból szeretnék kihámozni, mi vár a hazai civil szervezetekre. Németh Szilárd nemrég még arról beszélt, hogy Donald Trump elnökké választásával a magyar kormány megkapta a kilövési engedélyt azokra a civilekre, akik „mindenféle legitimációs részvétel nélkül akarnak beleszólni a nagypolitikába”. Ez a megközelítés számos kérdést felvet, többek között azt, hogy a Civil Összefogás Fórum (CÖF) mégis miféle demokratikus legitimációval rendelkezik, amivel mondjuk a Transparency International nem – leszámítva, hogy az előbbit nem Soros György, hanem a Fidesz támogatja. Arról eddig nem volt tudomásunk, hogy a párhuzamos kampányfinanszírozás céljából átjátszott adófizetői forintok különösebb legitimációs erővel bírnának, de szerencsére ilyen mély filozófiai problémákon már nem kell törnünk a fejünket. Időközben ugyanis munkához láttak a rutinos túltoltbicikli-szerelők.
Előbb Lázár János kancelláriaminiszter kért „megértést” az elhangzottakkal kapcsolatban, továbbá nyugalomra intette az érintetteket, mondván: amikor a Fidesz beterjeszti javaslatát a parlamentnek, lesz alkalom minden felvetődött kérdést megvitatni. Majd Gulyás Gergely, a törvényalkotási bizottság elnöke nyilatkozta az ATV-nek, hogy „pillanatnyilag e témakörben semmilyen törvényjavaslat nincs az Országgyűlés előtt”. Az interjúból az is kiderül, hogy Németh Szilárd csak a magánvéleményét fogalmazta meg, és Gulyás Gergely a maga részéről kíváncsian várja a civilek vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettsége mellett szóló érveket. Ha ez valóban így van, akkor a Fidesz alelnökei – hiszen Németh és Gulyás is az – jobban tennék, ha nem a nyilvánosság előtt vitatnák meg mindezt, hanem egy jó kávé mellett az egyik elnökségi ülés szünetében. S amikor sikerül dűlőre jutniuk, akkor álljanak majd a nagyérdemű elé, ne untassák azt részeredményekkel.
Az egymásnak ellentmondó kormányközeli hangok hallatán többféle következtetésre juthatunk. Az optimistább verzió szerint csupán újabb kommunikációs gumicsontról van szó, avagy stílszerűen gittről, amit a különféle egyletek – és velük együtt a sajtó – rághatnak. A pesszimistább szerint ahol a jó zsaru-rossz zsaru felállás érvényesül, ott a vallatásnak koránt sincs vége, és lesz még itt nemulass. De ha már Lázár János megértést kért, igyekezzünk megértők lenni. Tökéletesen érthető ugyanis, hogy ha egy közéleti tevékenységet végző szervezet külföldről kap pénzt, arról a nyilvánosságnak is értesülnie kell. Az átláthatóság fontos erény, s csak örülni tudunk, ha ezt végre a kormányzat is felismeri. Más kérdés, hogy azokról az emberi jogi szervezetekről, amelyeket Németh Szilárd is megnevezett, köztudott, hogy Soros támogatja őket. Nem volt ez titok akkor sem, amikor – még ellenzékben – fideszes politikusok működtek együtt velük, hogy kivizsgálják az akkori eltakarítók túlkapásait.
Tökéletesen érthető azonban a civil szféra aggodalma is. Könnyű ugyanis azt mondani, hogy egy kis vagyonnyilatkozat senkinek sem árt, meg hogy csak az fél kimenni a napra, akinek vaj van a fején. Amikor ma egy ellenzéki civil szereplő kormányzati ellenőrzésről hall, nagy valószínűséggel az Ökotárs Alapítvány 2014-es – később törvénytelennek ítélt – hatósági lerohanása jut eszébe. Esetleg az a finom polgári vendetta, amit újabban a kormányközeli bulvármédia folytat azok ellen, akikben a Fidesz potenciális vetélytársat lát. Innen nézve nem az a kérdés, mi van az Országgyűlés asztalán, hanem az, hogy ki vezeti az úthengert. És hogy mikor ad gázt.
Most úgy tűnik, valaki a fékre lépett, ami megnyugtató fejlemény lenne. Mert lehet ugyan vitatkozni a legitimáció kérdéséről, de a Fidesz biztosan nem azért kapta sokat emlegetett felhatalmazását, hogy civil szervezetekkel hadakozzon.
