De a nagy kérdés nem is az, hogy elég szigorú-e a rendszer, és kellően sok tételt kell-e felvezetni arra a papírra, amin aztán jól elcsámcsoghat a közvélemény. A probléma ugyanis nem önmagában a vagyonnal van, hanem azzal, ahogyan keletkezett. Már ha probléma van – a vagyonnyilatkozatokból azonban éppen ez az apró, ám annál fontosabb részlet nem derül ki. Hiszen az angyalok nagykoalíciójának egyetlen tagja sem fogja beírni oda, hogy ezt az összeget egy hatósági engedély kijárásáért kaptam, közbeszerzés után osztották vissza, vagy egyenesen a Lendvay utcából érkezett, hogy ne forszírozzuk annyira azt a kormányváltást. Ennek híján viszont a játék egy kicsit egyoldalú, nekünk meg marad az ártatlanság vélelme. Vagy még inkább a bűnösségé, hogy akinek van, annak honnan van és miért.
Pedig az utóbbin éppenséggel lehetne segíteni – csak nem vagyonnyilatkozatokkal. Sokkal inkább olyan intézményekkel, mint egy független ügyészség. Tudom, ez mifelénk oximoron, vagyis egymást teljességgel kizáró fogalmakból álló kifejezés, de azért nem árt időnként ismételgetni. Ez semmivel sem inkább hiábavaló, mint minden évben végigrágni magunkat a képviselői önbevallásokon, amelyekből csupán az nem derül ki, hogy kik tartoznának nekünk egy vallomással.
