Budapest, a „bűnös” város

Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy 2010 óta hány ügyben értett egyet Lázár János és Tarlós István.

Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy a Fidesz–KDNP 2010 óta tartó kormányzása alatt hány ügyben értett egyet Lázár János és Tarlós István. Az elmúlt napokban viszont éppen egy ilyen meglepő momentumnak lehettünk tanúi. A sors fintora, hogy ezt éppen a hasonló nevű ellenzéki mozgalomnak köszönhetjük. Szóval, először a főpolgármester sokkolta a közvéleményt azzal, hogy a következő években számos, a 2024-es olimpiához kapcsolódó fejlesztés marad el Budapesten, miután a kormány döntése alapján a Fővárosi Közgyűlés kénytelen visszavonni a nyári játékokra beadott magyar pályázatot. Értsd: ha nincs olimpia, pénz sem lesz az évtizedek óta húzódó beruházásokra. A Miniszterelnökséget vezető miniszter pedig egy gazdasági fórumon tartott előadásában szúrt oda a fővárosiaknak azzal, hogy mivel „Budapestnek nem kellett az olimpiára ezermilliárd forint fejlesztési forrás”, így inkább a vidékre költik.

A két kormánypárti politikus hét végi érvelése azonban több sebből vérzik. Közülük az első és legfontosabb az az évek óta hangoztatott kormányzati állítás, hogy ezeket a beruházásokat akkor is megvalósítják, ha nem lesz olimpia. A kabinet mindezt egy nemzetközi tanácsadó cég hatástanulmánya alapján állította korábban. Az szerepelt benne, hogy a most veszélybe került beruházások egy része – például a 3-as metró felújítása vagy a reptéri gyorsvasút megépítése – úgynevezett alapeseti beruházások, amelyek nem tűrnek halasztást. Más részüket pedig az úgynevezett előre hozott beruházások közé sorolták, amelyek megvalósítását az olimpia rendezése csak felgyorsítja. Tehát egyik esetben sem volt szó a fejlesztések visszavonásáról – mint ahogy most sejtetik

Lázár és Tarlós kirohanásának másnapján egyébként a kormányzati kommunikációért felelős államtitkár már arról beszélt, hogy még nem született döntés az olimpiai pályázattól való visszalépés után felszabadult pénzekről. Tuzson Bence szerint senkinek nincs ellenérzése a fővárossal szemben, Budapestet nem akarják büntetni. A kommunikációs káosznak látszó helyzet közepette azonban nem árt felidézni: a Fidesz híres arról, hogy minden tervezett lépését alaposon „megméri”, és a politikai döntéshozók csak ez eredmények alapján lépnek (vagy éppen nem lépnek). Vélhetően most sincs ez másként a főváros-vidék szembeállításának politikai, kommunikációs térbe helyezésével.

Ráadásul mindez nem is annyira előzmény nélküli. Miután januárban egyértelművé vált, hogy a kormány várakozásaival szemben sikeres lesz az olimpiarendezéssel kapcsolatos aláírásgyűjtés, hirtelen az egyik kormányközeli oldal „rátalált” a Momentum elnökségi tagjának korábbi írására, amelyben „lenézi” a vidéki embereket. Mécs János később hiába magyarázta el, hogy csak stílusparódiáról van szó, a Fidelitas szimpatizánsai ma már az innen vett idézettel jelennek meg a Momentum vidéki fórumain.

A „bűnös város” narratívájának megteremtésével is érdemes lenne óvatosan bánni a kormányzati spin doctoroknak. Amikor ugyanis ebbe legutóbb beleálltak, abból éppen a Fidesz jött ki rosszul. 1998-ban az első Orbán-kormány hatalomra kerülése és Demszky Gábor főpolgármester újraválasztása után a 4-es metróra (sőt, nem csak arra) szánt kormányzati pénzcsapokat a Fidesz elzárta, és ezek csak a Medgyessy-kormány időszakában nyíltak újra. (Nem mellesleg az elmúlt hetekben nyilvánosságra került OLAF-jelentés éppen ezt a kormányokon átívelő, korrupciógyanús presztízsberuházást szedi darabokra.) Ugyanakkor a Fidesz nemcsak a 2002-es (majd a 2006-os) országgyűlési választást veszítette el, hanem jóval kevesebb egyéni képviselői helyett szerzett a Fővárosi Közgyűlésben is.

Persze ma sem az a valódi kérdés, lehet-e feszültséget szítani a főváros és a vidék között, vagy lehet-e fenyegetni a budapesti polgárokat, hanem az, hogy a választási matematika alapján megéri-e. Hiába diktál mást a józan ész.