Elég csak egy kis ideig böngészni a választási térképeket, hogy olyan eredményekre bukkanjon az ember, amitől azonnal felszaladhat a szemöldöke a csodálkozástól. Ha például Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére koncentrál, akkor azt láthatja, hogy errefelé már jó ideje elsöprő többséggel választják újra a polgármestereket, akik nemegyszer kerültek már összeütközésbe a törvénnyel, de valahogy a botrányoknak egyáltalán nem lesz következménye, pedig hát lenne igény a protestszavazatokra. A helyzet tehát paradox, amit csak fokoz, hogy kis lélekszámú településekről beszélünk, ahol ugye ha ellopnak egy tyúkot a felvégen, akkor már negyedóra múlva tudják, hogy az alvégen ki főzött belőle levest ebédre.
A lenyúlt uniós forrásokról, a pofátlan végkielégítésekről, az önkormányzati feketekasszába visszacsorgatott pénzekről, a szántóföldekre bejelentett fiktív választókról azonban nem terjedtek ilyen gyorsan a hírek a Nyírségben. A nagy csend oka, hogy jogállami normákkal hadilábon álló polgármesterek kegyként osztják itt a közmunkát, ami sok faluban az egyetlen legális pénzkereseti lehetőség. A közfoglalkoztatottakra pedig brigádvezetőnek nevezett, nemritkán börtönviselt kápók ügyelnek, akik arra is ráveszik a neonmellényeseket, hogy szaglásszanak kicsit szeretett polgármesterük érdekében. Ki merte kritizálni a falu emberét a kocsmában, vagy ki volt olyan bátor, hogy ellenvéleményt posztoljon ki a Facebookra, ki nyilatkozott ellenzéki lapoknak? – na, ők bizton számíthatnak rá, hogy nem kapnak közmunkát. A kikényszerített, megszégyenítő spicliskedésért persze jutalom is jár: egy újabb hónap ároksöprés színpompás neonmellényben.
De mindez sajnos már egyáltalán nem csak a Nyírségre jellemző húzás, nagy sikerrel alkalmazzák a modellt az ország minden rozsdaövezetében. És lehet, hogy vannak falvak, ahol az önkormányzat fóliasátrában paprikát termelve értéket állítanak elő, de ettől még nem fog eljönni a Kánaán, elvégre mindig lesznek olyanok, akik kiesnek a közmunkából. Nem légüres térbe hullanak majd, várja őket a dizájnerdrog-terjesztés, a cigarettacsempészet, a boltocskázás, az uzsorázás meglehetősen busás haszonnal kecsegtető és a kormány számára teljes mértékben észlelhetetlen világa.
A kabinet csak addig lát, hogy „minden munka jobb, mint az, amikor nincsen munka”, csak hát mára úgy fest, hogy egyre kevésbé a gazdasági adatokban, sokkal inkább a választási eredményekben jelentkezik az ároktakarítás hatása. Politikai szempontból nagyon jól kiépült rendszer ez: a mélyszegénységben tartottakat könnyen az urnákhoz vezényli a kápó, és szép eredményt tud felmutatni polgármesterének. A település vezetője büszkén kihúzhatja magát országgyűlési képviselője előtt, akinek így nem kell attól rettegnie, hogy a szőnyeg szélére állítják a pártközpontban a választás éjszakáján. Így aztán mindjárt érthetővé válik, miért tűnik úgy, hogy a „vidék pártja” tudatosan nem tesz semmi érdemit, ha felzárkóztatásról van szó. Közben pedig lehet pufogtatni a kongóan üres frázisokat a teljes foglalkoztatottságról, csak hát nagyon veszélyes hazárdjáték ez. Ami ugyanúgy nem vezet majd semmi jóra, mint ahogyan a balliberálisok választáskor kiosztott csomagjai sem szültek semmi jót, csak konzervált nyomort, megalázott embereket és hitelüket vesztett politikusokat.
Egy nyírségi polgármester korábban meg is jegyezte lapunknak, náluk „már nem működik az, hogy hozzuk a tésztát a cigányoknak, mint az MSZP tette”. Apró szépséghibája a történetnek, hogy a falu vezetője jelenleg uzsora miatt ül, és hát választási csalás miatt is nyomoznak ellene: állítólag a közmunkásoknak adta parancsba, hogy miként kell voksolniuk.
Íme az új választási csodafegyver: csomag helyett közmunka, osztogatás helyett fenyegetés. Alighanem etikus, sőt kifejezetten lovagias kampányra számíthatunk 2018-ban.
És persze erősödő Magyarországra.
