A kabinet csak addig lát, hogy „minden munka jobb, mint az, amikor nincsen munka”, csak hát mára úgy fest, hogy egyre kevésbé a gazdasági adatokban, sokkal inkább a választási eredményekben jelentkezik az ároktakarítás hatása. Politikai szempontból nagyon jól kiépült rendszer ez: a mélyszegénységben tartottakat könnyen az urnákhoz vezényli a kápó, és szép eredményt tud felmutatni polgármesterének. A település vezetője büszkén kihúzhatja magát országgyűlési képviselője előtt, akinek így nem kell attól rettegnie, hogy a szőnyeg szélére állítják a pártközpontban a választás éjszakáján. Így aztán mindjárt érthetővé válik, miért tűnik úgy, hogy a „vidék pártja” tudatosan nem tesz semmi érdemit, ha felzárkóztatásról van szó. Közben pedig lehet pufogtatni a kongóan üres frázisokat a teljes foglalkoztatottságról, csak hát nagyon veszélyes hazárdjáték ez. Ami ugyanúgy nem vezet majd semmi jóra, mint ahogyan a balliberálisok választáskor kiosztott csomagjai sem szültek semmi jót, csak konzervált nyomort, megalázott embereket és hitelüket vesztett politikusokat.
Egy nyírségi polgármester korábban meg is jegyezte lapunknak, náluk „már nem működik az, hogy hozzuk a tésztát a cigányoknak, mint az MSZP tette”. Apró szépséghibája a történetnek, hogy a falu vezetője jelenleg uzsora miatt ül, és hát választási csalás miatt is nyomoznak ellene: állítólag a közmunkásoknak adta parancsba, hogy miként kell voksolniuk.
Íme az új választási csodafegyver: csomag helyett közmunka, osztogatás helyett fenyegetés. Alighanem etikus, sőt kifejezetten lovagias kampányra számíthatunk 2018-ban.
És persze erősödő Magyarországra.
