Attól tartok, a mostani javaslat nem a kisemberek nagy stiklijeinek a lebuktatását célozza. Ha a megbízónak nem kell alapos gyanút igazolnia ahhoz, hogy valakit lehallgattasson-megfigyeljen, onnantól fogva már csak pénz és műszaki erőforrás kérdése, hány embert tartanak szemmel. A megfigyelési anyagok jó esettben dossziékba kerülnek, „jó lesz még valamire” alapon, de az is könnyen előfordulhat, hogy a kormánypárti bulvárban megszaporodnak a kínosan szaftos magánéleti sztorik az ellenzéki politikusokról. Erre már láttunk példát pár hónapja, amikor külföldi paparazzókat állítottak rá hazai politikusokra és üzletemberekre. A profik nyilván nem a bulvárlapok által felajánlott honoráriumért töltöttek napokat Magyarországon, de ha a feladatot a jövőben főállású titkosszolgák végzik el munkaköri kötelességként, a megrendelő megspórolhatja a borsos számlát. Mindenesetre a kormánypárti képviselők vagy éppen a kormánytagok sem lesznek biztonságban – erős a gyanúm, hogy Rogán Antal kitűnő minőségű helikopteres-luxusautós fotóit sem egy éppen arra bóklászó amatőr készítette.
Tudom, hogy harcolni kell a terrorizmus ellen, és az adó- és áfacsalók, valamint más gazemberek időbeli leleplezése is közérdek, de huszonnyolc évvel a rendszerváltás után valami olyan megoldást kellene keresni ellenük, amely nem emlékeztet kísértetiesen a pártállami időkre.
