Pénteki lapszámunkban megírtuk: egy törvénytervezet szerint titkos nyomozás indulhatna bárki ellen akkor is, ha az illetőt nem gyanúsítják bűncselekménnyel. Az Igazságügyi Minisztérium államtitkára ugyan tegnap igyekezett mindezt cáfolni, de a módosító javaslatcsomagban meglapuló úgynevezett „előzetes felderítés” kapcsán nem alaptalan az a félelem, hogy lehetőséget adna politikai indíttatású nyomozásokra is, vagy akár az államnak nem tetsző hazai vagy külföldi szervezetek kiiktatására. A lapunknak nyilatkozó ügyvéd szerint a tervezet alapján az is elképzelhető, hogy már egy autóvásárlás után azonnal titkos nyomozás induljon ellenünk azt tisztázandó, törvényes forrásból származik-e a jármű ára. Nemcsak a titkosszolgálat vagy a rendőrség élhetne ezzel a fegyverrel, hanem akár az adóhatóság vagy az ügyészség is.
Hangsúlyoznánk, hogy ez egyelőre csak tervezet, és könnyen arra a sorsra juthat, mint Pintér Sándor nagy vihart kavart javaslata 2015 novemberében. A belügyminiszter akkor úgy módosította volna a nemzetbiztonsági törvényt, hogy a tartalomszolgáltatóknak (tehát hírportáloknak, nyomtatott újságoknak és tévéknek-rádióknak is) kötelességük lett volna foglalkoztatni a nemzetbiztonság munkatársait, amennyiben a szakhatóság ezt kérte volna tőlük. Miután a sajtóban cikkek tucatjai jelentek meg arról, hogy a kormány téglákat küldene a szerkesztőségekbe, a törvényjavaslatot visszavonták.
Könnyen lehet, hogy az új javaslat egy újabb teszt – a hatalom megnézi, meddig mehet el a neki nem tetsző személyek és intézmények megfigyelésében. Célkeresztben lehetnek mások mellett politikusok, civil szervezetek vezetői és újságírók egyaránt. Tévedés ne essék, nem magamat féltem – pár évvel ezelőtt, a Mucuska-ügy kapcsán több kollégámmal együtt engem is jó ideig megfigyeltek. A szocialisták kormányzása idején a titkosszolgálat azt próbálta bebizonyítani, hogy a kormánytagokkal hetyegő román kémnő sztoriját (és telefonos lehallgatásának leiratait) a Fidesz szivárogtatta ki a médiának. Még a mai okostelefonok elődjének számító úgynevezett palmtopomat is ellopták, hátha találnak benne valami terhelő bizonyítékot – érdekes módon nem a drága készülék elvesztése miatt ért anyagi kár fájt a legjobban, inkább a benne lévő több ezer telefonszámot sajnáltam. Azt viszont tudom, hogy ez a megfigyelt állapot komoly pszichés terheléssel jár – volt olyan kollégám, aki majdnem belerokkant a tudatba, hogy minden lépését számontartják.
Attól tartok, a mostani javaslat nem a kisemberek nagy stiklijeinek a lebuktatását célozza. Ha a megbízónak nem kell alapos gyanút igazolnia ahhoz, hogy valakit lehallgattasson-megfigyeljen, onnantól fogva már csak pénz és műszaki erőforrás kérdése, hány embert tartanak szemmel. A megfigyelési anyagok jó esettben dossziékba kerülnek, „jó lesz még valamire” alapon, de az is könnyen előfordulhat, hogy a kormánypárti bulvárban megszaporodnak a kínosan szaftos magánéleti sztorik az ellenzéki politikusokról. Erre már láttunk példát pár hónapja, amikor külföldi paparazzókat állítottak rá hazai politikusokra és üzletemberekre. A profik nyilván nem a bulvárlapok által felajánlott honoráriumért töltöttek napokat Magyarországon, de ha a feladatot a jövőben főállású titkosszolgák végzik el munkaköri kötelességként, a megrendelő megspórolhatja a borsos számlát. Mindenesetre a kormánypárti képviselők vagy éppen a kormánytagok sem lesznek biztonságban – erős a gyanúm, hogy Rogán Antal kitűnő minőségű helikopteres-luxusautós fotóit sem egy éppen arra bóklászó amatőr készítette.
Tudom, hogy harcolni kell a terrorizmus ellen, és az adó- és áfacsalók, valamint más gazemberek időbeli leleplezése is közérdek, de huszonnyolc évvel a rendszerváltás után valami olyan megoldást kellene keresni ellenük, amely nem emlékeztet kísértetiesen a pártállami időkre.
