Üzenjünk Strasbourgnak?

Ha tényleg meglépik, Magyarország lesz az első olyan uniós ország, amelyik nem része az Emberei Jogok Európai Egyezményének.

Kurucos kedvükben vannak a kormánypártok: még nemzetközi emberi jogi egyezményekből való kilépésünk is elképzelhető egy KDNP-s képviselő szerint azért, mert az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) elmarasztalta Magyarországot két bangladesi állampolgár kiutasítása kapcsán.

– Strasbourg belegyalogolt a magyar szuverenitásba, ezért itt az idő, hogy elgondolkodjunk magának az emberi jogi egyezménynek a felbontásáról vagy arról, hogy az egyezmény bizonyos pontjait felfüggesszük – mondta Vejkey Imre kormánypárti képviselő, miután a két migráns ügyében az EJEB első fokon nagyjából 5,8 millió forintnak megfelelő euró kártérítést ítélt meg fejenként, és hazánknak kell fizetnie a perköltséget is. A külföldieknek egyébként a kormány egyik soros ellensége, a Magyar Helsinki Bizottság adott jogi segítséget, és ez az ítélet nemzetközi jogászok szerint borítékolható volt.

Bár a kormány nagy hangon azt mondja, a bíróság nem azért marasztalta el Magyarországot, mert megszabná, hogyan védhetjük a saját határainkat. A strasbourgi bírák szerint az ügyben a magyar hatóságok megsértették az egyezménynek a szabadsághoz és biztonsághoz való jogról, illetve a hatékony jogorvoslatról szóló cikkelyeit. Magyarán nem tartották tiszteletben a külföldiek alapvető emberi jogait azáltal, hogy bírói indoklás és a bírósági felülvizsgálat lehetősége nélkül fosztották meg őket szabadságuktól, az egyiket egy általa nem beszélt nyelven hallgatták ki, és nem biztosították a hatékony jogorvoslat lehetőségét sem számukra. Lázár János kancelláriaminiszter szerint a kormány még nem tárgyalt az egyezmény felmondásáról. Egyelőre arról született döntés, hogy az ítéletet megfellebbezik, mert nem tartják méltányosnak. A kérdést viszont nyitva hagyta. – Ha az igazságügyi miniszter egy ilyen előterjesztést tesz, megfontoljuk – jelentette ki. Ha ezt tényleg meglépik, Magyarország lesz az első olyan uniós tagország, amelyik nem része az Emberei Jogok Európai Egyezményének, amelyet egyébként 1950-ben hoztak létre, és mi a rendszerváltás után, 1993-ban ratifikáltunk.

Brüsszel mellett tehát újabb ellenség van a láthatáron: Strasbourg. Magyarországi hangok szerint az EJEB „túlterjeszkedik” – érdekes módon amikor a Fidesz szája íze szerint döntött (a kétezres évek elején, a Medgyessy-kormány idején és tevékeny részvételével a budapesti Kempinski Szállodában megült román nemzeti ünnep alatt a rendőrség jogtalanul oszlatta fel az épület előtt tüntetőket), akkor nem merült fel ez a vád a nemzetközi bíróság ellen.

A kilépésről szóló döntés nagyon durván rombolná országunk nemzetközi tekintélyét – Magyarországra még jobban ráragadna a durcás kisgyerek bélyeg, aki csak akkor hajlandó játszani a társaival, ha mindig ő nyer. Nem lehet olyat játszani, hogy egy nemzetközi bíróság ítéleteiből csak a nekünk tetszőket fogadjuk el. Ha a magyar kormány kimondja, hogy nálunk nincs hatálya a bíróság ítéleteinek, magyarán kilépünk az egyezményből, akkor gyakorlatilag lemondunk arról is, hogy joggal szólaljunk fel, ha a határon túli magyarokat bántják anyanyelvük vagy magyarságuk miatt (mellékszál, hogy ráadásul csöbörből vödörbe esnénk – a fenti helyzetben nagy valószínűséggel megjósolható, hogy a luxembourgi EU-bíróság sem döntene másként). Az egyezmény többek között az élethez való jogot védi különösen (például délvidéki magyarverések), a tisztességes eljáráshoz való jogot polgári és büntetőügyekben egyaránt (lásd Malina Hedvig ügye), a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságát – ez utóbbihoz nem is kell példát mondanunk.

Persze könnyen lehet, hogy a kormány Strasbourgnak üzen, hogy itthon a választói meghallják, milyen keményen kiáll a vélt érdekei mellett. A határok őrizetét mi is fontosnak tartjuk, de ez nem mentség arra, hogy a határsértőket ne kezeljük emberként.

Huszonnyolc éve a magyar–román határ túlsó oldalán még lelőtték azokat, akik egy élhetőbb világba akartak menekülni. Most nekünk nem abba az irányba kellene tartani.