A külföldi munkavállalást tervezőknél az ország elhagyásának okai közt első helyen szerepel a munkájukkal, illetve szakmai előmenetelükkel való elégedetlenség. Csak ezután következik az okok sorában az alacsonynak érzett életszínvonal, az anyagi körülmények szűkössége, a lakáshelyzet vagy a gyenge közbiztonság. Ez ugyanis azt jelenti, hogy hiába lesznek a választások előtt várhatóan közérzetjavító osztogatások, azok csak a választások kimenetelére fognak hatni, vagyis csak a felszínt érintik, a struktúrát nem. Pedig egy egészségesen működő társadalomnak alapkritériuma, hogy a fiataloknak perspektívát adjon, s az ország természetes megtartó ereje érvényesüljön.
Az elvándorlás okait legalább olyan komolyan kell venni, mint a demográfiai kérdéseket, mert a kettő nem független egymástól. A hatalomtechnikai ügyek nem nyomhatják el azokat a másfajta, feszítő kérdéseket, amelyek egy ország jó közérzetét garantálják. Fel kellene hagyni a bugyuta reklámfilmekkel, amelyek csak a nagyon gazdag rétegeket képesek elképzelni a népességnövekedés garanciájaként. A családot övező dicsfényből néhány wattnyit át kellene irányítani magukra a gyerekekre, függetlenül attól, hogy szabályos családban, élettársi közösségben vagy gyermeküket egyedül nevelő szülők által nevelkednek. Az élet, a jövő kihívásai, megpróbáltatásai majd eldöntik, kiből lesz közülük értékes ember, a politika ne akarjon az élet helyett dönteni. Koncentráljon inkább a már megszületett gyerekek életére, sorsuk egyengetésére! Új nemzeti elit pénzzel való kitömés révén sosem jön létre – viszont természetes módon kialakulna egy valódi társadalmi mobilitás talaján, ahol egy fiatal előmenetele csak tehetségétől és kitartásától függ, nem a papa meg a mama haveri kapcsolataitól.
