Sokak szerint sokkoló, de még a visszafogottabb vélemények alapján is nagyon elgondolkodtató felmérést hozott nyilvánosságra a Vasárnapi Hírek. A Publicus Intézet reprezentatív közvélemény-kutatása alapján közel 1,2 millió magyar felnőtt tervezi, hogy a közeljövőben külföldön vállal munkát! Riasztóan magas, majd 40 százalékos az arány a fiatalok körében (közülük 530 ezren gondolkodnak az elvándorláson), és a fő okok között a hazai alacsony fizetéseket, a bizonytalan jövőt, valamint a közélet állapotát sorolják fel. Tízből hat megkérdezett tapasztalja, hogy itthon munkaerőhiány van a környezetében, és ennek elsődleges oka az alacsony fizetés, illetve az, hogy sokan már elmentek külföldre dolgozni. A válaszolók döbbenetes aránya, 71 százaléka érintett az elvándorlásban: közeli családtagja vagy ismerőse dolgozik már külföldön.
Jól nézünk ki: mire itthon kész lesz a gőzerővel épülő összeszerelő ország, addigra a határokon belül nem marad, aki összeszereljen.
Egy másik adatsor a Világbanktól jött, még a tavalyi év végén: 2015-ben elképesztően sok pénzt, 1223 milliárd forintot küldtek haza a külföldön dolgozó magyarok. A legtöbbet Németországból, aztán az Amerikai Egyesült Államok, majd Kanada (!) és Nagy-Britannia következik a sorban. Az MTA Munkaerőpiaci Tükör 2015 című kiadványa ugyan nem a legfrissebb, de tanulságos adatokkal szolgál: 2000-ben még csak 280 millió dollár, vagyis akkori árfolyamon 75-80 milliárd forint érkezett haza a kint dolgozó honfitársainktól, de az összeg azóta folyamatosan emelkedik, történelmi rekordokat javítva évről évre. Most már bőven ezermilliárd forint fölött van, és ez a hazai GDP 3 százalékát jelenti.
Szakértők azt mondják, a magyar gazdaság helyzetére jelenleg két dolog van jelentős befolyással: mennyi uniós pénz érkezik az országba, és hogyan teljesít a német autóipar. (Emlékezzünk csak: három éve augusztusban leállt egy hónapra az Audi Győrben, és emiatt majdnem 6 százalékot csökkent a teljes magyar ipari termelés!) Magyarország büszke és erős ország, olvasom a plakátokon, de ha tényleg megállítjuk Brüsszelt (főként az onnan érkező utalásokat, mert a hírek szerint 2018 végére kimeríthetjük az uniós kereteket), és valami miatt romlani fognak a német autók eladási számai a nagyvilágban, akkor jó nagy bajban leszünk. Majd eléldegélünk a Nyugat-Európából hazaküldött pénzekből, mondanám, ha volna kedvem viccelni, de ehelyett inkább azon gondolkodom, már eddig hány magyar háztartás banki hitelét vagy egyszerűen csak a hétköznapi fogyasztását finanszírozták az elvándorló munkásaink a hazaküldött eurókkal, fonttal vagy dollárral.
Amíg összeszerelő országot építünk, és nem magas hozzáadott értékű munkahelyekben gondolkodunk, hiába várjuk a bérek felzárkózását az uniós átlaghoz. Amíg nem költünk jelentősen többet oktatásra és innovációra, hiába reménykedünk a biztosabb jövőben és abban, hogy itthon maradnak a fiataljaink. Gondoljuk csak el: a legutolsó, nagy hírverést kapott magyar „innovációból”, a csodazongorából hányat adtunk el a piacon? Egyet sem.
A Publicus felmérése szerint minden negyedik elvándorló azért akarja itt hagyni az országot, mert elege van a hazai politika és közélet állapotából. Ebben (is) kulcsszerepe van a Fidesz vezette kormánynak: az állandó ellenségkereséssel, a folyamatos és intenzív kampánnyal még ciklus közben sem hagy szusszanásnyi időt a békés élethez. Értem én, hogy a párt vezetése azt tanulta a 2002-es kudarcból, hogy a jó kormányzás önmagában nem elégséges a győzelemhez, de most átestek a ló másik oldalára – hetedik éve kommunikációs háborúban, iszonyú csatazajban élünk, és ebbe sokan belefáradtak. Pedig nem kerülne nagyobb erőfeszítésbe egy élhető, nyugodt országot építeni, mint fenntartani a csatazajt, és meggyőződésem, hogy az ellenzék jelenlegi állapotát nézve ezzel is meglenne a sima győzelem.
