Könnyű egy lekezelő félmosollyal elintézni azon közéleti szereplők akcióját, akik közös üzenetben álltak ki egy igazságosabb választási rendszer megalkotása mellett. A politikában külön kérdés, hogy egy javaslat támogatható-e, illetve a megvalósítása reális-e. Márpedig ma csak a parlamenti helyek többségét birtokló Fidesz–KDNP egyetértésével lehet átírni a választási szabályokat. A kormányzó erőt ismerve biztosak lehetünk abban, hogy nem fogja meghatni a Gulyás Márton – méltán megosztó személyiségűnek tartott – ellenzéki aktivista honlapján megjelent videón hangját hallató sokféle ismert magyar polgár követelése. A mostani rendszert 2014 előtt az akkor még létező kétharmados többségükkel élve alakították saját érdekeiket szolgálóvá a kormánypártok, és a felmérések szerint legalábbis azóta sem történt olyan átrendeződés, ami miatt most másfajta szisztéma állna érdekükben. Az ország érdekeire, a józan belátásra vagy az igazságosságra való hivatkozás lepereg a Fideszről; az egyedüli, amiből ért, az erő. Nagy kérdés, hogy a Gálvölgyi Jánostól Stohl Andráson át Zagyva György Gyuláig terjedő, egyetlen ügyre koncentráló alkalmi összefogás képes lesz-e tömegmozgalmat létrehozni. Ha nem érzi a hatalom sok százezer, a választási rendszer megváltoztatását aktívan támogató polgár hideg leheletét a tarkóján, nem fog lépni. Felettébb kétséges, hogy egy ilyen széles körű összefogás létrejönne, de ha mégis, akkor sem biztos, hogy a Fidesz csak úgy meghajol előtte. Ennyit a realitásokról. (Az ellenzék pedig nem használhatja menekülő útvonalnak a témát; azt kellene bizonyítania, hogy a mostani feltételekkel is képes kormányt váltani.)
Mégsem szólnék a cinizmus hangján a kezdeményezésről. Többek között azért nem, mert a jó szándék vitathatatlan. Nagy dolog manapság, ha valaki az arcát vállalva kiáll egy politikai tárgyú kezdeményezés mellett, meggyőződése szerint a közjót szolgálva olyanokkal, akikkel amúgy sok minden másban nem találná meg a közös hangot. A javaslat pedig támogatásra érdemes (magam kiegészíteném a határon túl élő magyarok számára lehetővé tett levélszavazás kiterjesztésének követelésével a külföldön dolgozókra). Nem azért, mintha a korábbi választási rendszerünk – ha kisebb mértékben is, de – ne torzította volna a népakaratot, vagy ne találnánk akár még aránytalanabb rendszert is a demokratikus világban (lásd: Nagy-Britannia). Hanem azért, mert az elmúlt évek bebizonyították: itt és most egy jóval arányosabb választási szisztéma szolgálná a magyar nemzet érdekét. Három éve a Fidesz–KDNP 44 százalékos valós társadalmi támogatottságát tornázta fel a rendszer kétharmados többséggé az Országgyűlésben. A hatalom pedig az így – ha úgy tetszik: igazságtalanul – szerzett bivalyerős felhatalmazását szisztematikusan a politikai verseny korlátozására, a méltányos küzdelem garanciáinak kiiktatására használja. Olyasmire, amit a rá szavazók jelentős része sem helyesel. A biztos többségéből eredő stabilitást a kormány versenyelőnynek tekinti, én azonban úgy sejtem, sokan egyre inkább nyomasztó teherként élik meg. A közügyeink normális megvitatásának lehetősége párolog el lassan, ennek egyik ellenszere lehetne az arányosabb választási rendszer, amely a köz- és időnként önveszélyes erőpolitika kultusza helyett az egyeztetés, a kompromisszum keresésének kényszerét is visszahozná. A mostani is legitim, mégis mennyivel tisztességesebb lenne egy olyan szabályozás, amely mindegyik párt egyetértését bírja!
Magyarországnak nem új rendszerváltásra, hanem másfajta politikai kultúrára lenne szüksége. Hogy konkrét legyek: az aligha normális, hogy a Fidesz–KDNP a nemzeti összetartozás (!) napján nemcsak Gyurcsány Ferencet, hanem lényegében mindegyik ellenfelét kirekessze a nemzetből. A szélsőségesen aránytalan választási rendszer súlyosan károsítja haszonélvezői arányérzékét.
