Június, július, augusztus – a rosszindulatú és igaztalan tréfa szerint ez a három legnyomósabb érv a pedagógusi hivatás választása mellett. E három érv a képviselőség mellett is felhozható, ráadásul a fizetés jóval vonzóbb. Feltéve, ha a lelkiismereti szabadságot a magyar gyakorlatban lenullázó frakciófegyelem vagy a mogorva pedellussá változott házelnök büntetési kedve meg nem fosztja annak tekintélyes részétől a renitens honatyát.
Tegnap zárult az Országgyűlés tavaszi ülésszaka, a törvényhozók szeptemberig pihenhetnek. Ilyenkor szokás csokorba szedni az elmúlt hónapokban elfogadott jogszabályokat. Érdekes szórakozás ez, csakhogy a mennyiségi mutatók, a statisztikai adatok ez esetben még annyira sem találkoznak a polgárok mindennapi életével, mint egy politika által megcsócsált és (át)értelmezett KSH-közlemény. Vagy a soros diadaljelentésben megénekelt, valamely területre hasraütésszerűen meghatározott sok tíz vagy száz milliárdos pluszforrás. Maradjunk annyiban, hogy a most zárult parlamenti szezonban újabb nagy mennyiségű vízzel töltötték föl a paragrafustengert, amelyben hivatalnoktól vállalkozón át a mindennapi ügyeit intéző állampolgárig egy ország fuldoklik.
A sok évtizedes tapasztalat szerint az elfogadott törvények, törvénymódosítások jó része vagy eleve felesleges, vagy rossz célt szolgál, s inkább csak károkat, zavarokat okoz, vagy idővel módosítani kell, netán a kukába dobni. Jó hír ugyanakkor, hogy a 2010 utáni nagy közjogi és egyéb rendszer-átalakításokhoz képest azért csillapodott a jogalkotási düh. Nagy reformokba, átfogó változtatásokba nem nagyon vágja már bele a fejszéjét az Országgyűlés, ami persze a legkevésbé annak a jele, hogy az úgynevezett fülkeforradalom után kialakított struktúra kifogástalanul működne, s az alkotó immár nyugodtan pihenhet. Inkább arra utal, hogy – mint arra Török Gábor is felhívta a figyelmet – a hatalom valódi kormányzás helyett időhúzásra játszik, és már most kampánycéloknak rendeli alá a törvényhozás működését. Hiszen a legnagyobb érdeklődést, országhatáron is átsüvítő vihart kiváltó jogszabályi változtatások – lex CEU, civiltörvény – deklarált célja nem az adott terület viszonyainak jobbá tétele volt, hanem a kormányfő által meghirdetett, Soros György elleni háború megvívása. Ezáltal pedig az elkötelezett szavazók harci kedvének fenntartása, nehogy egy pillanatra is meginogjanak a nemzeti vagyon újraelosztását, gátlástalan lenyúlását látva.
