Földalatti-ellenállás

Sok mindent el lehet mondani Tarlós Istvánról, de azt biztosan nem, hogy valaha is olcsó népszerűségre törekedett volna.

Hogy mennyire komolyan, az majd elválik. A főpolgármester Orbán Viktor iránti lojalitását ismerve nyílt sisakos küzdelemre nem számíthatunk, inkább csak afféle szolid ellenállásra földalattiügyben. (Vajon puszta véletlen, hogy a főváros tegnap hirtelen bejelentette: ideiglenesen kivonják a forgalomból a felújított szerelvényeket a 3-as vonalon?) Fontos azonban látnunk, hogy a mérkőzés kimenetele nemcsak a fővárosi utazó-, hanem a teljes választóközönség számára érdekes. Hiszen nem sok olyan szereplő maradt a nemzeti együttműködés rendszerében, akiből akár csak annyi autonómiát kinézhetünk, mint Tarlósból. És ha még ő sem tud kormányzati hátszél nélkül eredményt felmutatni egy százezrek életét érintő ügyben, akkor mégis ki lehet képes erre?

Kérdés, maradt-e Tarlós Istvánnak mindehhez elegendő mozgástere. Az anyagi, amennyire tudjuk, szűk, a politikai egyre szűkül. Persze a jelenlegi rendszerben a mozgástér eleve olyan, mint a metróalagút: leginkább előre és hátra haladhat az ember. De amíg akad egy-egy politikus, akit nem kizárólag a saját – anyagi és politikai – előrelépése érdekel, addig talán van fény az alagút végén.