Mielőtt azonban bárki arra gondolna, hogy akkor a kormány hazai és külföldi ellenfelei az igazi keresztények, ki kell ábrándítanom mindenkit. Lehet, hogy a mostani kormányzat nagyvonalú támogatással igyekszik lekenyerezni az egyházakat, elhallgattatni a keresztényi lelkiismeretet – árulkodó a pápa korrupcióellenes kiállásának hazai visszhangtalansága, lásd még: Ne lopj! –, ám a 2010 előtti országlás meg kifejezetten sértette a hívőket. Így a balliberálisok új keletű szimpátiája a pápa, a kereszténység és Jézus Krisztus iránt hiteltelen, és jó esetben a Szentírás felületes ismeretén alapul. Annak idején Angela Merkelt is ugyanaz vezérelte a menekültek ügyében, mint Orbán Viktort: a közhangulat, a rövid távú politikai megfontolás. A kancellár a befogadóbb, az egyházak szavára inkább hallgató német társadalmat követve idejekorán elvett egy témát a szociáldemokratáktól, majd amikor fordult a széljárás, ő is vele fordult.
Az e világi hatalmi küzdelmekben elmerülve csak a legnagyobbak képesek arra, hogy a pillanat uralása mellett arra is figyeljenek, ami örökkévaló. Lehet, szemüveget kellene cserélnem, de én ma se közel, se távol nem látok ilyen személyiséget, nagy formátumú politikust.
