Az első kézfogás

Túlságosan közel került a világ a szakadékhoz, és tetszik, nem tetszik, már csak egy lépésre van, vagy annyira sincs a hidegháborútól.

Trump messze hangzó varsói szavai  után annyi esély sem volt a kétoldalú közeledésre, mint előtte. Persze Hszi Csin-ping moszkvai útja is azt jelezte, hogy mindkét oldal kész a csatára. Amelyben Közép-Európa ismét eszköz, így fontos tényező lett. Világos, hogy Amerika itt, Kelet-Európában építi a frontvonalakat mind Oroszország, mind pedig a vele immár egyre bizalmatlanabb Nyugat-Európa felé. Mert miközben annyit beszélünk arról, hogy Oroszország megosztja ezt a térséget, valójában Amerika az, amely éket ver az unió két pólusa közé. A varsói találkozó alapvetően erről szólt. De ez a vizit helyretette a Trumphoz kapcsolódó magyar jobboldali álmokat is. Mert miközben Washington az amerikai érdekeket követve éppen le akarja választani katonai és energetikai szempontból e térséget Moszkvától, addig a találkozó előtt Szijjártó Péter éppen a Gazprom tervezett déli vezetékéhez kötelezte el magát. Ebből is látszik, hogy az Amerikához fűződő viszony tekintetében még ez az alapvetően lojális térség sem egységes, miközben Európa nyugati fele egyre inkább az amerikai dominancia örökségéért harcol. S nem Amerikáért! Ebben a kontextusban igazán fontos a Trump és Putyin közötti első kézfogás, amelynek a tárgyalások hangulatát tekintve még biztosan lesz folytatása. Ahogy a családi képen is folyik a helyezkedés.