Régen megszűnt a Monarchia, már nem Bécsben döntenek a magyarok sorsáról – ezzel az amúgy frappáns fordulattal vágott vissza külügyminiszterünk az Ausztriából érkezett bírálatokra. Persze hogy mi a frappáns, viszonyítás kérdése, mindenesetre tíz Németh Szilárd nyalná meg mind a száz ujját, ha ilyet találhatna ki. De nem is a durva szócsata puszta léte a legfontosabb, olyanból kijutott éppen elég az elmúlt években, a finomkodás kora nem most járt le. A lényeg annak a vitának az eldöntése – esetünkben szigorúan elméleti szinten –, hogy vajon meg kell-e büntetni Magyarországot azért, mert kormánya csúnya dolgokat tesz a nem illiberális Nyugat szerint. Kérdés, hogy a Lajtán túli világ mennyire érti Európa közepét, de feltételezzük, hogy Bécsben és Berlinben kicsivel többet tudnak rólunk, mint a mag- vagy maghoz közeli Európa többi országában. Azt, hogy mi mindenért is kellene büntetni minket, szintén betéve tudjuk, a bírálatok jelentős része jogos (sajtó ellehetetlenítése, civilek elleni fölösleges küzdelem, korrupció), a többi teljesen értelmetlen (mindenekelőtt a migránskvóta). Immár évek óta ugyanazokat a köröket futja Budapest és Varsó körül Brüsszel, Berlin és Bécs, lassan beleszédülünk.
Rendszeresen az európai ellenőrző mechanizmusokat emlegetik, amelyek elvben a gátlástalan lopást és az alapértékek be nem tartását hivatottak számon kérni, csak éppen mindeddig nem sokra mentek velük. Ezért is lépett színre az osztrák versenyző, Kern kancellár, bedobva, hogy a büntetések csimborasszójaként anyagi nyomásgyakorlásra van szükség Magyarországgal és Lengyelországgal szemben. Végül is azt sürgette, hogy a következő költségvetési ciklusban a renitensek ne legyenek az uniós tagság nettó haszonélvezői.
A bukás szélén álló Christian Kern javaslata több szempontból is problémás. Egyebek között azért, mert a nyitott gazdasági együttműködés rendszere nem egyszerűen „a Nyugat csak ad, a Kelet meg csak zabál” képleten nyugszik. Piacainkból épp az osztrák és német érdekeltségek húznak bőséges hasznot, úgyhogy ebbe a játékba nem kellene belemenni, senki sem járna jól vele. Illetve politikailag annyiban igen, hogy minden Nyugatról jött fenyegetés, intés a regnáló magyar kormányt erősíti.
