Miközben a közelmúltban Brüsszel megállításával hergelte a kormány a közvéleményt, jelenleg pedig a „Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén!” szlogennel tartja magas szinten a gyűlöletkampányt, nyoma sincs annak, hogy a nemzetgazdaság egyes fontos területeivel foglalkozna. Ennek következtében a fogyasztóvédelem is csak halványan emlékeztet önmagára. Jó példája ennek a Green Holidays Kft. minapi botránya: csaknem ezer turistát hagyott egy törökországi nyaralóhelyen az utazási cég. Volt, aki épp csak megérkezett a cég által szervezett nyaralásra, s máris fordulhatott volna vissza, ha lett volna, aki visszahozza. Akadt olyan is, aki a nyaralása végén szembesült ugyanezzel a problémával. Márpedig a jelenlegi szabályozás értelmében a pórul járt utasoknak esélyük sincs a teljes kártalanításra, nem is beszélve a fájdalomdíjról.
Jól mutatja a hazai fogyasztóvédelmi szabályozás színvonalát, az ezért felelős állami szervek hozzáállását, hogy egy olyan család működtette a céget, amelynek egy másik utazási vállalkozása, a Green Travel Kft. utazásszervezői engedélyét tavaly novemberben bevonta a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal (MKEH). A cég ugyanis nem tudott megfelelni a vagyoni biztosítékkal kapcsolatos előírásoknak. Vagyis jó esély volt arra, hogy a család másik vállalkozásával is gond lehet. A hazai jogszabályi környezet azonban nem állít akadályt az elé, hogy valaki új köntösben folytassa az utaztatást.
De a mostani történet más hiányosságokra is rávilágít. A testvércég engedélyét bevonó MKEH áldozatául esett a kormány központosítási mániájának: beolvasztották Budapest Főváros Kormányhivatalába, vagyis egy önálló szervvel kevesebb védi a fogyasztók érdekeit. Annak ellenére sem esik szó a jelenlegi szabályozási rendszer átírásáról, hogy a Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége már évek óta folyamatosan jelzi a jogalkotónak: a jelenlegi rendszer nem alkalmas arra, hogy valóban megvédje az utasokat egy utazási iroda fizetésképtelensége esetén.
A jelek azt mutatják, a kormány csak azokat a fogyasztóvédelmi problémákat kezeli kiemelten, amelyek beleillenek évek óta zajló gyűlöletkampányába. Például többször is foglalkoztak a hatóságok azzal, hogy miként alázzák meg a magyar vásárlókat a nyugati cégek gyengébb minőségű árukkal. A legutóbbi hatósági vizsgálat adatai azonban ezt nem nagyon igazolták, hiszen leginkább annyit sikerült kimutatni, hogy a Haribo Ausztriában forgalmazott gumimacijának zöld színe intenzívebb, mint az itthon forgalmazotté, a hazai Fantában pedig több a narancs, mint az osztrák változatban.
De pénzügyi területen sincs minden rendben, hiszen a Buda-Cash, a Quaestor, a Hungária Értékpapír brókercégek éveken, évtizedeken keresztül csaphatták be ügyfeleiket százmilliárdokkal. Az ellenőrzésért felelős szervezetek pedig ezalatt több tucat ellenőrzésen sem derítettek fényt a csalárdságokra.
Úgy tűnik tehát, valami rendszerhiba van a magyar fogyasztóvédelemben. Nem látni, hogy a fogyasztók érdekeinek képviseletéért felelős szervezetek jól szervezettek lennének, s dönteni tudó, valamint megfelelő jogszabályi háttérrel felvértezett vezetők ülnének a főnöki székekben. Persze miért is ülnének, hiszen minden jel arra mutat, a jelenlegi rendszerben nagyságrendekkel fontosabb a politikai hűség, mint a szakmai hozzáértés vagy a felelősségtudat. Jól érzékelteti a hazai hozzáállást, hogy amíg a magyar nyaralónak esélye sincs a teljes kártalanításra, s a kormány szemlátomást nem törekszik a jogszabályi háttér megváltoztatására, addig az unióban jövőre életbe lép az az irányelv, amely valamennyi fogyasztó számára teljes kártalanítást tesz majd kötelezővé ilyen esetekben.
De mindez nem érdekes, hiszen mi – ha indokolt, ha nem – lelkesen és államilag szervezetten gyűlölhetjük Brüsszelt, a multikat és Soros Györgyöt. Oda se neki, ha eközben néhány család százezreket bukik egy nyaraláson!
