Király nem alhatik

A miniszterelnök valamiért mintha nyugtalan lenne, s olykor egészen abszurd ütközetekbe hajszolja pártját, képviselőit.

Első pillantásra különösnek látszik ez a nagy izgalom a Fideszben a plakátok miatt. A felmérések szerint a kormánypártok magabiztosan vezetnek nyolc hónappal a választás előtt; az ellenzék – különösen a balliberális oldalon – széttöredezett, és nagyjából ugyanazokat a köröket futja 2010 óta; a média jelentős részét már a kormány uralja, másokat állami hirdetésekkel, külön alkukkal befolyásol, a maradékot minden eszközzel igyekszik ellehetetleníteni, tönkretenni; s a hatalomnak is bőven megvan a lehetősége, hogy üzeneteit a közterületeken is közvetítse (listaár arrafelé nem lesz akadály). Mindez így, együtt nyerő pozíciónak látszik. A miniszterelnök valamiért mégis mintha nyugtalan lenne, s olykor egészen abszurd ütközetekbe hajszolja pártját, képviselőit. Akik követik mindenhova, bármit gondoljanak is magukban az újabb és újabb ukázokról. Ahogy az tegnap, a Fidesz 2010-es kampányáról szóló pikáns részletek nyilvánosságra kerülésével is kiderült, a múlt – és a jelen korrupcióval összefonódott kormányzása – valóságos aknamező a hatalom és gazdasági, illetve médiaholdudvara számára. Ezért biztosra kell menniük, mindent megtesznek hát azért, hogy a kellemetlen hírek ne érjék el a széles nyilvánosságot. Bele sem merek gondolni, mitől tarthatnak ennyire.