Mi a fontosabb?

Az állam pénzén gazdagodó haverok számára a határ a csillagos ég, idén tízezer devizaadós ellen indítanak végrehajtást.

Betartották szavukat a kormánypárti képviselők, valóban nem vettek részt azon a rendkívüli parlamenti ülésen, amelyen a CEU-törvény hatályon kívül helyezése és a kilakoltatási moratórium megújítása lett volna napirenden. Mivel így határozatképtelen volt az ülés, továbbra is bátran folyhatnak a kilakoltatások.

Az még érthető, hogy miután a kormány a nemzetközi nyomás hatására kénytelen visszakozni a CEU-ügyben, inkább csöndben maradnak, viszont józan ésszel megmagyarázhatatlan, hogy a bajba jutott – jellemzően devizahiteles – adósok problémája miért nem éri el a kormánypártok ingerküszöbét. Pedig lenne okuk segítő kezet nyújtani a lakhatásukért küzdő családoknak.

Kevesen emlékeznek rá, de a devizahitelezést 2001-ben az első Orbán-kormány engedélyezte, tehát a rendszer bevezetése mindenképpen a jelenlegi koalíció lelkén szárad. Később a szocialista–liberális koalíció megszüntette a kamattámogatott forinthiteleket, ezért emelkedni kezdett a devizahitelek népszerűsége. Amikor pedig a Fidesz–KDNP 2010-ben ismét kormányra jutott, a gyenge forint gazdaságpolitikájával tovább lökték a lejtőn a korábbi kormányok alatt már megroggyant devizahiteleseket, hiszen a forint folyamatos értékvesztésével párhuzamosan nőttek a törlesztőrészletek is. Amikor pedig úgy tettek, mintha megmentenék a devizahiteleseket, csak a töredékét kompenzálták a hibás gazdaságpolitika miatt emelkedő törlesztőrészleteknek.

A mentőcsomagok közül egyedül a végtörlesztés jelentett valódi segítséget, az is leginkább a tehetősebb rétegeknek. A mentőcsomagok hozzávetőlegesen ezermilliárd forintot juttattak vissza a bajban lévő családok százezreinek, de a legsúlyosabb teherből, a kormány gazdaságpolitikájával elgyengített forint miatt keletkezett árfolyamveszteségből egyetlen fillért sem juttattak vissza a bajban lévőknek.

Nem mertek szembeszállni a bankokkal, inkább alamizsnával igyekeztek lecsendesíteni a lakhatásukért küzdő családokat. Sokan úgy vélik, azért visszakoztak, mert tartottak a nagy tőkeerővel és erős hátországgal rendelkező hitelintézetek válaszától. De talán nem is volt olyan elsőrendű szempont a devizahitelesek megmentése. A kormány döntésének meghozatalakor már ismert volt a miniszterelnök által kitűzött cél, hogy a bankrendszer legkevesebb ötven százaléka kerüljön magyar tulajdonba.

A cél azóta teljesült, s a hazai bankok több mint felének irányítása már magyar kezekben van. S nem csupán magyar, de kormányközeli az irányítás, hiszen rövidebb-hosszabb kitérő után az MKB Bank, a Budapest Bank, a B3 Takarék, a TakarékBank és a Növekedési Hitel Bank is kormányközeli, illetve állami kezekbe került. Így nyilvánvalóan nem érdekük a devizahitelesek kártalanítása, hiszen az hatalmas veszteséget jelentene a hitelintézeteknek, akkor pedig nem nagyon jutna pénz a kormány uszályában lévő „üzletemberek” vállalkozásainak hitelezésére.

A számok azt mutatják, a stadionépítések mellett a baráti cégek fölfuttatásától sem sajnálják a pénzt a magyar vagy állami kézben lévő bankok. A hazai cégek külföldi piacnyerésének finanszírozását célzó Eximbank például 14,5 milliárd forintot adott Andy Vajnának a TV2 megvásárlására és működtetésére, de Mészáros Lőrincnek is jutott bőven, hiszen a Hunguest Hotels megvételéhez 35,53 milliárd forintnyi hitelt kapott. Garancsi István, a Videoton tulajdonosa pedig 16,17 milliárd forintnyi eximbankos hitelből fejlesztheti a Kopaszi-gátat. De a devizahitelezésben vastagon benne lévő MKB Banknak sem ízlett volna, ha nagyságrenddel többet kellett volna visszafizetnie a devizahiteleseknek. Meg is hálálta a gondoskodást: az Eximbankkal közösen 15 milliárd forintot hitelezett egy Mészáros Lőrinchez köthető keményítőüzem fölépítéséhez.

S miközben az állam pénzén gazdagodó haverok számára a határ a csillagos ég, idén várhatóan tízezer devizaadós ellen indítanak végrehajtást. A kormánypárti képviselők eközben a jól végzett munka tudatában elégedetten nyaralnak.