Értelemszerűen a nyugdíjkérdés (és más szociális, például lakhatási kérdések) a program haderőfejlesztési és honvédelmi része között is hidat képez. Annak a bizalmi térnek a megteremtéséről szól, amelyben aztán a szülők bátran adhatják honvédelmi táborokba a gyermekeiket, illetve a fiatalok megalapozottan szövögethetik karrierterveiket a honvédelemre alapozva. Ideillik az új, kibővített tartalékosrendszer, sőt, hogy a gazdaságot se hagyjuk ki, egy helyreállítandó hadiipari (könnyűfegyverzet- és lőszergyártó, javító-fenntartó) szektor is. A korszerűsített, „lábon álló” profi haderőt így végül körbevenné egy olyan, családtagokkal, katonajelöltekkel, honvédelmi nyugdíjasokkal együtt már százezres nagyságrendű közeg, amely nélkül a honvédelem sikeres társadalmi (és vele együtt politikai) reintegrációja nem lehetséges.
A kormánynak látnia kell, hogy akár a haderőfejlesztésről, akár a honvédelem rendszerének helyreállításáról van szó, a transzparencia, a nyílt szakmai, társadalmi vita nem mellőzhető. Ha rövid távon egy-egy program drága beszerzéstúlélése visszafogottabb kommunikációt indokolna is, félő, hogy hosszabb távon – pláne egy politikai váltás esetén – megbosszulná magát. Mert azzal nehéz vitatkozni, hogy a legfontosabb kritériumnak a Zrínyi 2026 égisze alatt megvalósuló lépésekkel szemben a megalapozottságnak és a hosszú távú fenntarthatóságnak kell lennie.
