Szociális problémák

Vajon miért kell ahhoz egy külföldi szervezet, hogy a kormány rácsodálkozzon az általa működtetett intézményekben uralkodó világra?

Három hír az elmúlt hónapból: furcsa körülmények között hunyt el három ember egy budakalászi idősek otthonában; egy nyolcvannyolc éves asszony súlyosan megsérült egy hasonló intézményben; Gyulán pedig – mint lapunk kiderítette – illegálisan, méltatlan körülmények között működtetett ilyen otthont az Adventista Szeretetotthon. Nem elszigetelt esetekről van szó, így egyre súlyosabb kérdés, hogy miért nem lép fel határozottan a kormányzat.

Egyelőre a szómágia pótolja a cselekvést. – A magyar szociális rendszerben kiváló emberek dolgoznak, ezért ez a rendszer nagyon értékes, az egyik legjobb Európában – a területért (és annyi minden másért is) felelős miniszter, Balog Zoltán mondta ezt 2016 végén, azon a napon, amikor a Magyar Közalkalmazottak, Köztisztviselők és Közszolgálatban Dolgozók Szakszervezete sztrájkot hirdetett a szociális ágazatban dolgozókért.

A gödi Topház ügye idén májusban csak egy volt a sok közül, ami éppen nagyobb figyelmet kapott; de aki figyelmesen olvas, lépten-nyomon belefuthatott a Székely László ombudsman által idős- és gyermekotthonokban, illetve hasonló ellátóintézetekben folytatott vizsgálódásokba, amelyek rengeteg esetben állapítottak meg mulasztásokat, illetve fogalmaztak meg konkrét javaslatokat a sivár helyzet javítására. Emlékezhetünk, hogy 2014-ben kiderült: a péceli idősotthon lakóit tömegsírba temetik; de csak azután, hogy a vezetőség elköltötte az általuk gondozott idősek nyugdíjának jó részét. Az intézmény vezetőjét a sajtó által kirobbantott botrányt követően menesztették, a szaktárca pedig azt ígértre, hogy felülvizsgálják az idősotthonokat országszerte. 2015-ben a Szentgotthárdi Pszichiátriai Betegek Otthonáról – az ország és egyben Európa legnagyobb ilyen intézményéről – állapította meg az ombudsman, hogy krónikus ápolóhiánnyal küzd, egyes részlegei jogsértő módon túlzsúfoltak, és nem megengedhető szankcionálási gyakorlatot alkalmaz a betegekkel szemben. Hasonló vizsgálat tárt fel visszásságokat ugyanebben az évben a Debreceni Terápiás Házban; itt is a vezetőt menesztették végül. Ebben az intézményben például nem volt elegendő mosdó, zuhanyzó, a vécé előtt sorba kellett állni.

Ez csak pár kiragadott példa. Az ombudsman tevékenységének vannak részeredményei, így például néhány kisebb jogszabály-módosítás, egyes pozíciók feltöltése a megfelelő szakemberekkel. De a kormány reakciója leginkább arra szorítkozik, hogy az egyes intézmények aktuális vezetőit leváltják; a gödi Topház esetében pedig remek alkalom adódott arra, hogy sorosozzanak is egy kicsit a visszásságokat nyilvánosságra hozó civil szervezet kapcsán – mintha ennek bármi köze is lenne az ügyhöz. És vajon miért kell ahhoz egy külföldi szervezet, hogy a kormány rácsodálkozzon az általa működtetett intézményekben uralkodó világra? A vezetőt persze itt is felfüggesztették, hiszen az mindig csitítja a kedélyeket.

Példátlan túlzsúfoltság; a szakképzett, de leginkább bármiféle munkaerő krónikus hiánya; az emberi méltóság megsértése; súlyos fizikai és lelki bántalmazás; alacsony fizetés és méltatlan körülmények – ha már jelzős szerkezeteket keresünk, akkor ezek talán inkább passzolnak a hazai szociális ellátórendszerre, mint az, hogy „az egyik legjobb Európában”. Ígéretek vannak: a fizetések növelésére megoldás lehetne a szociális életpályamodell; a túlzsúfoltságot pedig megoldaná a mostani intézmények kiváltása kisebb otthonokkal – ezt legutóbb 2020-ig ígérte megoldani Balog Zoltán a gyermekotthonok területén.

A tettek azonban hiányoznak. A mostani esetek nyomán pedig már nemcsak hanyagságról, hanem bűncselekményekről beszélhetünk, amelyek adott esetben emberéleteket is követelhetnek. A tendenciák azonban inkább arra mutatnak, hogy elhanyagolva maradnak azok az ágazatok, amelyekre több forrást kellene áldozni. Másképp szólva: azok, amelyekből nem lehet pénzt kicsorgatni egy havernak sem.