Ezen a ponton érdemes nekünk, magyaroknak is körbetekinteni, hol is lennénk ebben az egy-, két- vagy ki tudja, hány sebességes Európában. Eurónk nincs, és továbbra is kétesélyes, hogy utódaink áldani fogják-e nevünket egy majdani euróövezeti csatlakozásért. A nagyok játszmájában kicsik vagyunk, és azok is maradunk, míg például a britek kiválásával Lengyelország legalább elmondhatja, hogy a legnagyobb nem eurót használó ország lett. Ezért a továbbiakban inkább arra kell figyelni, mit gondol Varsó a keleti blokk mélyebb integrálódásáról, mint túllihegni, hogy mit mond Brüsszel a varsói jogállamiságról.
A junckeri vízióból egy magát mérsékeltnek, konzervatívnak tartó, keresztény elveket valló országvezetés nem kérhet. A Fidesz-kormány és agytrösztjei ha máskor nem, hát ezennel felismerhették, hogy elégedetlenkedésre, szabadságharcra még hosszú ideig lesz alkalom, a kampánycélokat szolgáló mantrák helyett ráadásul végre elő lehet venni a súlyosabb érveket. Például azt, hogy nem biztos, hogy növekedne az uniós értékközösség demokratikus jellege, ha az EU központi pénzügyi döntéshozó szerve, az eurócsoport és az EU javaslattevő társulata, az Európai Bizottság közti távolság nullára csökkenne, merthogy az Eurócsoport elnöke és a pénzügyi biztos egy és ugyanaz a személy lenne.
Minden állampolgár érdekében érdemes átgondolni, hogy a Brüsszel-pofozás hangolásán, mértékén, megszokott csatornáin idővel nem kellene-e picit változtatni. A választásokig e tekintetben persze nem lehet sokat remélni, de biztató volt Orbán Viktor azt illető mondata múlt pénteki rádióinterjújában, hogy a kormány kötelezőnek tartja magára nézve az Európai Bíróság kvótadöntését. Kicsi, reményt adó elszólás, amely a Soros-terv ütlegelése helyett talán megelőlegezhet egy, a Juncker-tervet ízekre szedő kommunikációt.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!