Harckészültség

Az eltelt hét év eredményeinek megvédéséhez mindenkire szükség van és lesz!

Hónapok óta része a fideszes kommunikációnak egy speciális motívum, amelyről Rogán Antal propagandaminiszter a párt és a holdudvar szombati kötcsei piknikezése után is beszélt. Eszerint a nemzeti együttműködés rendszerét akár utcai zavargások árán is megpróbálhatják megbuktatni. Vannak olyan külföldi erők, búslakodott Rogán a közszolgálatinak csúfolt főpárt-televízióban, amelyek effajta megmozdulások szervezésében is aktív szerepet vállalhatnak. Még szerencse, hogy a miniszter egyúttal kifejezte reményét, hogy e zavargásokat talán mégis sikerülhet elkerülni.

A lehetőség újabb felvetése tág teret nyit az értelmezéseknek. A fékezhetetlen agyvelejű hírmagyarázók sorát felvonultató Demokratikus Koalíció máris eljutott oda , hogy Orbán Viktor álpuccsot készít elő. Mivel attól fél, hogy a küszöbönálló választáson képtelen lesz megőrizni hatalmát, ezért bármeddig, akár a zűrzavar kirobbantásáig is hajlandó elmenni. Mondjuk az sem sokkal jobb, hogy úgy hírlik, a Fideszben tényleg vannak szép számmal, akik biztosak abban, hogy a galád Soros-terv részeként hazánk lehet a következő Ukrajna. Azaz a liberális világ-összeesküvők semmitől nem visszariadva itt óhajtják levezényelni a soron következő színes forradalmat. Nem ismernek ezek sem istent, sem embert.

A két szélsőséges forgatókönyv-szerűség között is felvetődhet számtalan közbülső verzió. Egyebek mellett annak tükrében, hogy a kormánypárt eddig milyen óvatosan bánt az ellene lázadozókkal. Vegyük akár a korábbi internetadós vonulásokat, akár a CEU-sztori tavaszi kulminálása apropóján szervezett tiltakozásokat, a rendfenntartás mindig ügyelt, hogy haja szála se görbüljön senkinek. Akkor se, ha az Oktogon vagy más közterületek engedély nélküli elfoglalásával egyébként esze ágában sem volt betartani a jogszabályokat. Nyilvánvaló: a hatalomnak nem fér bele, hogy az emberekben – itthon és külföldön – vele összefüggésben előkerüljön a 2006. őszi események emléke.

Ha ez stimmel, akkor egyenesen következik belőle: a kezdeményező típusú kormányoldali agresszió ki van zárva. A helytálló magyarázat valószínűleg a lehető legegyszerűbb. A vívmányainkra törő ellenség puszta megnevezése már nem elegendő önmagában. A legcélratörőbb, leghatékonyabb kampány is csak akkor működik, ha szakadatlanul fűtik. A téteket muszáj folyamatosan emelni. De nem könnyű ezt akkor, ha az ellenzék nem képes valóságos potenciált felmutatni. Jó néhányszor beszéltünk arról az utóbbi években, hogy nem kis részben a baloldal totális összeomlása miatt kellett Orbán Viktornak és csapatának a határokon kívül megkeresnie és megtalálnia az állítólagos kihívókat, akikhez képest meghatározhatta saját pozícióit. Igen ám, csakhogy mindenki kopik: a migránsok, Soros György, Brüsszel és mások sem kerülhetik el az amortizálódást. Kopnak és parodizálódnak is, pláne hogy nem is igazán iparkodnak izgalmasabb-sejtelmesebb elemekkel gazdagítani a hamis és idétlen fideszes narratívát.

Alighanem ezért kell a határkerítés árával provokálni a Nyugatot, ezért volt érdemes lecsapni a leköszönő holland nagykövet szavaira, ezért indokolt a zavargások rémét a falra festeni. A gátlástalan gonosz által használható eszközöknek gonoszaknak és gátlástalanoknak kell látszaniuk. Az eltelt hét év eredményeinek megvédéséhez ugyanis mindenkire szükség van és lesz.

Bár első pillantásra tűnhet úgy, hogy a Fidesz konkrétan nem bukhatja el 2018 tavaszát, Orbán Viktor 2002 óta bölcsen tudja, hogy mikor ér véget a csata. Ráadásul épp ez az elképesztő előny az, ami elkényelmesítheti a híveket. Ez az a konstelláció, amelyben a legnehezebb fenntartani-fokozni a tábor harckészültségét, elhitetni vele, hogy de nincs béke, hanem háború van, és rengeteget kell még tenni a győzelemért. Résen kell lenni, mert azok ott, a túloldalon – vagy hol, nem is tudni már pontosan – mindenre képesek!