Fellélegezhet a kormány. Túlestek az európai parlamenti költségvetési ellenőrző bizottság vizsgálatán. Bár az összegzésre még várni kell, egyelőre úgy tűnik, nem talált eget rengető hiányosságokat az Inge Grässle által vezetett küldöttség. A közvélemény szemében az volt a vizsgálatok csúcspontja, amikor a felcsúti kisvasutat látogatták meg az ellenőrök. Vonatoztak egyet, aztán indultak is tovább. A HVG tudósítójának érdeklődésére Grässle csak annyit jegyzett meg: Látjuk, hogy működik.
Rövid és semmitmondó válasz ez ahhoz képest, hogy mekkora volt a felzúdulás, amikor kiderült, hogy az ellenőrök a miniszterelnök falujába is betérnek egy kis vizsgálódásra. Lázár János kancelláriaminiszter annyira felháborodott, hogy levelet küldött Grässlének, amelyben azt írta: kategorikusan elutasítja, hogy a több ezer társfinanszírozásból történetesen azt a projektet vizsgálják, amelyet a magyar miniszterelnök szülőfalujában valósítottak meg. A kormány úgy gondolta, a vizsgálat és a 2018-as választás túl közel esik egymáshoz, így a kutakodás befolyásolhatja az eredményt. Deutsch Tamás európai parlamenti képviselő ezért igyekezett elérni, hogy az ellenőrzésekre csak a választások után kerítsen sort az unió. Nagyon úgy látszott, a kormány tagjai tartanak tőle, hogy olyan dolgok derülnek ki a beruházásról, amelyek nem vetnek jó fényt rájuk. Érthetetlen, miért épp a kisvasút körüli vizsgálatok miatt aggódtak, miközben az olyan nyilvánvalóan zűrös ügyek, mint a letelepedési kötvények, a jegybanki alapítványok, a haveroknak juttatott megrendelések látszólag nem okoznak nekik túl sok kellemetlen percet. Talán igazuk is van, hiszen a 2018-as választásokon egyelőre nekik áll a zászló.
Azt is megkockáztatom, hogy a vizsgálatokból jól jött ki a kormány. Legalábbis egyelőre. A küldöttség vezetője a látogatást lezáró sajtótájékoztatón, ahogy várni lehetett, kimérten fogalmazott. Azt mondta: meggyőzték, hogy a kisvasút a fejlesztések sorába kapcsolódik, arról azonban lehet vita, kell-e erre ennyi pénzt adni uniós forrásból. A program létjogosultságát ezért független, külső szakértőkkel is meg fogják vizsgáltatni. Sőt, azt is megjegyezte, hogy előrébb tartunk, mint a legutóbbi, 2011-es látogatásuk idején: „Látjuk a fejlődést és az életminőség javulását.”
Mit lehet erre mondani? Az már biztos, hogy az Orbán-kormányt nem Inge Grässle fogja megbuktatni. Aki arra számított, hogy az ellenőrök végre bevilágítanak azokba a sötét zugokba, ahol az uniós pénzek megcsapolása, visszaosztása zajlik, csalódnia kellett. Lehet, hogy kiderül még ez-az. A bizottság által felkért független szakértők kimondhatják, hogy a kisvasút finanszírozása rossz üzleti döntés volt. Visszakérhetnek néhány milliárdnyi rosszul felhasznált támogatást. Megfeddhetnek bennünket amiatt, hogy a tenderek jelentős része előre le van zsírozva. De a Fidesz szavazótáborát nem fogják megfelezni.
Az ellenzék hiába vár arra, hogy az unió nyerje meg helyettük a választásokat. Brüsszelnek lehetnek eszközei arra, hogy keresztbe tegyen a magyar kormánynak, akár úgy is, hogy megnyirbálja az uniós forrásokat, de ezek a lépések önmagukban nem fogják jobb színben feltüntetni az ellenzéket a szavazók szemében. Ehelyett évtizedekre szóló károkat okozhatnak azáltal, hogy még inkább az unió perifériájára szorítják az országot.
Az uniós forrásokat egyébként úgy is el lehet herdálni, hogy a szabályokat nagyrészt betartjuk. Elég, ha olyan versenyképtelen cégeket támogatunk belőlük, amelyek az uniós mankó nélkül azonnal összedőlnének. Vagy olyan technológia vásárlásában segítünk, amelyik néhány év múlva már semmit sem fog érni. Vagy olyan létesítmények létrehozását finanszírozzuk, melyek fenntartásába belerokkannak az önkormányzatok. Magyarországon ezekre nem nehéz példákat találni. Saját őrültségeinktől az Európai Unió sem védhet meg bennünket.
