A Storck-csapat pontosan ezt az utat járta be az elmúlt szűk két évben: a mennyből a pokolba, értsd a magyar focivalóságba jutott vissza. A FIFA-ranglista 19. helyéről az 59.-re zuhant, a szurkolók karjaiból az öltöző magányába vonult. A német kapitány azt kifogásolja, hogy a lelátó népe ellene fordult, ilyennel pedig ő még nem találkozott. A közvélemény eközben őt kéri számon. Ugyanis míg egy mérkőzés előtt a válogatott előrelépéséről beszél, amelyen aztán 5-2-re elpáholják fiait, utóbb úgy értékel, ennyit tudunk. Herr Storck nincs tisztában azzal, hogy egyetlen kivételt leszámítva az elmúlt majd három évtizedben sorjáztak az ehhez hasonló önellentmondó kapitányi értékelések. A kivételt Dárdai Pálnak hívják. Őt azért imádta a közönség, mert azt mondta, amit tett, és azt tette, amit mondott. Őszinte ember őszintén játszó csapatot épített, amelynek hosszú évek után hitele lett a szurkolók szemében. Ez a hitelesség kopott meg tavaly szeptemberben Feröeren és tűnt a semmibe Andorrában.
A kritikán aluli vb-selejtezők rövid idő alatt mindenkivel elfeledtették Bernd Storck zseniális húzásait a pótselejtezőn és az Európa-bajnokságon. Szakmailag már alig érdekel valakit, hogy az Eb-magból nincs ott Gera, Juhász, Király, Kleinheisler, Szalai, több kulcsember pedig formán kívül focizik a magyar, a kínai vagy a kazah ligában. A szurkolók az álmaikat akarják visszakapni. Na ugye helyett tehetséges fiatalt, kettős beszéd helyett szavahihető kapitányt, esetleg három pontot Andorrából. Jelen helyzetben ez már az ábránd kategóriája.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!