Védjük meg közösen az emberséges társadalom határait és induljon pozitív plakátkampány. Két fontos felhívás az elmúlt napokból, mindkettő arra utal, hogy valami nagyon elromlott idehaza. Hogy az a párt, amelyik közel nyolc éve óriási felhatalmazás birtokában sokat tehetett volna a polgári és békés Magyarország megteremtéséért, gyűlölettel, feszültséggel, frusztrációval töltötte meg a hazát. Gyűlöletből, feszültségből, frusztrációból korábban sem volt hiány, a felelősség természetesen nem kizárólagos. Csakhogy amit gyűlöletnek, feszültség- és frusztrációkeltésnek hívunk, az immár „a Fidesz legfőbb politikája”. (Klasszikust idézve.)
Egy bölcs színházi ember mondta évekkel ezelőtt, hogy sosem a közönség a hibás. Ez alapállás. Annak kapcsán merült ez fel, hogy az általa igazgatott kisvárosi színházba igen nehezen lehetett csak a komolyabb darabokra közönséget szervezni. Míg az operett és a limonádé telt házzal ment, Márai foghíjasan. – De akkor is kell Márai, ha bukunk rajta, mert mindig lesz egy-egy ember, akit meg tudunk nyerni – vallotta. Misszió volt ez a javából. Hitte, hogy nem a közönség tehet arról, ha nem tanították meg gondolkodni, nem vezették rá a szépre, a mélyre, az értelmesre, ha egyre rosszabb az iskola. Hogy a környezetünk, a világ gyakran nem a pozitív irányba halad, arról az átlagember nem tehet, a nagy, rendszerszintű akarattal szemben a tömegek védtelenek, és mindig csak kevesek lesznek, akik mélyebbre látnak, sorok között olvasnak, nem ülnek fel az uszításnak. Az egyén szabad akarata létezik (legalábbis a mi hitünk szerint), a felelősség azonban annál nagyobb, minél messzebbre ér az egyén szava, döntései minél nagyobb hatást gyakorolnak mások életére.
A gyűlölet, a feszültség, a frusztráció boldogtalanná és szürkévé tette Magyarországot, ami a regnáló politikai erő hatalmának bebetonozásáért borzasztóan magas ár. A Fidesz – különösen 2014 óta – erőből épített virtuális világot, tudva, hogy az operett és a limonádé képletes közönsége elhiszi, amit a színpadon lát. Akkor is, ha a valós tapasztalat egészen mást mutat, vagy ha nincs is valós tapasztalat.
A politikusok jól tudják, hogy negatív kampánnyal, démonizálással, karaktergyilkossággal sokkal könnyebben érhetnek célt, mint eredménykommunikációval, pozitív üzenetekkel. Ennek számos oka van, sajnos a politika világán túl is nagyon eleven a panaszkultúra, az ellenségkeresés, a másik hibáztatásának a jelensége. Dögöljön meg a szomszéd tehene. Jobb esetben a felelős hatalom tesz ez ellen, hosszú távra tervezve nem hűbéri és lumpenizálódó társadalmat, hanem polgári hazát épít. Még ha ez nagyon lassú folyamat is. Ez az, amit a Fidesz régen elengedett, és az értékelvűség helyébe lépő kizárólagos érdekelvűség, az erő, az arrogancia eddig – ami a számokat illeti – őket igazolta. A számokon túli világban, az erkölcs, a morál, a psziché világában viszont óriási a kár, amit tettek ennek az országnak a lelkével, az több mint hiba.
„Ijesztő látni, ahogy normális életet élő polgárok félinformációk, számukra ismeretlen tények és meg nem ismert emberek kapcsán egymás ellen fordulnak, a jó szándékra halálos fenyegetéssel válaszolnak” – olvasható Beer Miklós, Veiszer Alinda, Gundel Takács Gábor, Hajós András és Gégény István idézett petíciójában. „Ha neked is eleged van a gyűlöletkampányból, és az egész országot ellepő propagandaplakátokból, amelyek egyetlen célja, hogy egymás ellen fordítsa a magyarokat, akkor segítsd a Momentum pozitív plakátkampányát!” – szinte reflektál mindenre a Momentum kezdeményezése.
Ne legyünk naivak, e két tiszteletre méltó indítvány önmagában nem fogja jó irányba fordítani a szekeret, mégis fontosak és értéket képviselnek. Küzdenek a fekete-fehér látásmód ellen; a mostani, konkrét helyzetben azért, hogy a tömegek is megértsék: az idegengyűlölet és az önvédelem feladása között van valahol a normalitás. A normalitás, ami ellen odafönt ádáz küzdelmet indítottak. Ideje végre lezárni ezt a háborút.
