Védjük meg közösen az emberséges társadalom határait és induljon pozitív plakátkampány. Két fontos felhívás az elmúlt napokból, mindkettő arra utal, hogy valami nagyon elromlott idehaza. Hogy az a párt, amelyik közel nyolc éve óriási felhatalmazás birtokában sokat tehetett volna a polgári és békés Magyarország megteremtéséért, gyűlölettel, feszültséggel, frusztrációval töltötte meg a hazát. Gyűlöletből, feszültségből, frusztrációból korábban sem volt hiány, a felelősség természetesen nem kizárólagos. Csakhogy amit gyűlöletnek, feszültség- és frusztrációkeltésnek hívunk, az immár „a Fidesz legfőbb politikája”. (Klasszikust idézve.)
Egy bölcs színházi ember mondta évekkel ezelőtt, hogy sosem a közönség a hibás. Ez alapállás. Annak kapcsán merült ez fel, hogy az általa igazgatott kisvárosi színházba igen nehezen lehetett csak a komolyabb darabokra közönséget szervezni. Míg az operett és a limonádé telt házzal ment, Márai foghíjasan. – De akkor is kell Márai, ha bukunk rajta, mert mindig lesz egy-egy ember, akit meg tudunk nyerni – vallotta. Misszió volt ez a javából. Hitte, hogy nem a közönség tehet arról, ha nem tanították meg gondolkodni, nem vezették rá a szépre, a mélyre, az értelmesre, ha egyre rosszabb az iskola. Hogy a környezetünk, a világ gyakran nem a pozitív irányba halad, arról az átlagember nem tehet, a nagy, rendszerszintű akarattal szemben a tömegek védtelenek, és mindig csak kevesek lesznek, akik mélyebbre látnak, sorok között olvasnak, nem ülnek fel az uszításnak. Az egyén szabad akarata létezik (legalábbis a mi hitünk szerint), a felelősség azonban annál nagyobb, minél messzebbre ér az egyén szava, döntései minél nagyobb hatást gyakorolnak mások életére.
A gyűlölet, a feszültség, a frusztráció boldogtalanná és szürkévé tette Magyarországot, ami a regnáló politikai erő hatalmának bebetonozásáért borzasztóan magas ár. A Fidesz – különösen 2014 óta – erőből épített virtuális világot, tudva, hogy az operett és a limonádé képletes közönsége elhiszi, amit a színpadon lát. Akkor is, ha a valós tapasztalat egészen mást mutat, vagy ha nincs is valós tapasztalat.