Miért lesz politikai földindulás egy országban, amelyet Svájc kivételével talán minden szomszédja irigyel? Az osztrákoknak nem a jóléti államból lett elegük. Megijedtek azonban, hogy a menekültek elveszik tőlük a jólétüket. A félelemmel szemben pedig hatástalanok maradtak például azok az érvek, hogy Ausztriába kevesebb mint 30 ezer menekült érkezik évente. A sajtót, a választókat csak ez a téma érdekelte, és ebben a baloldal nem tudott mit mondani. Legalábbis nem tudott és nem akart keményebb lenni, mint a győztes jobboldali pártok.
Elérte hát az orbáni „lázadás éve” Ausztriát? Hágában, Párizsban vagy Berlinben idén nem következett be az a fordulat, amit a magyar miniszterelnök remélt volna. Bécsben, a földrajzilag és történelmileg Budapesthez oly közeli fővárosban azonban megtörtént a lázadás – még ha éppen Bécs városa maga baloldali fellegvár is maradt. Orbán Viktor nyert tehát vasárnap egy osztrák kancellárt, aki számos kérdésben vele van azonos állásponton. Kurz eleve szereti Délkelet-Európában az autoriter politikusokat: a bukott macedón kormányfőtől a jelenlegi szerb elnökig sokan drukkoltak ezért neki. Az FPÖ esetleges kormányzati részvétele pedig EU-kritikusabbá teheti a bécsi külpolitikát, bár a külügyminiszteri posztra nem sok esélyük van.
És akkor nézzünk megint vissza a 2000-es évek elejére, amikor már volt egy jobboldali kormány! Wolfgang Schüssel ÖVP–FPÖ-koalíciója akkoriban végül igen negatív eredménnyel zárt: brutális neoliberalizmus, szemérmetlen nepotizmus, mindent behálózó korrupció. Hét évig tartott az a kísérlet – most történelmi esélyt kaptak a szépítésre.
