Nyugati szomszédunknál vasárnap a polgárok az asztalra csaptak. Beleuntak a szociáldemokraták (SPÖ) és konzervatívok (ÖVP) szövetségébe. Ausztriát a II. világháború után ez a páros tette Európa egyik leggazdagabb államává. A nagy testvér németek is beismerik: a kis Ausztriában jobban élnek az emberek, szélesebb a jóléti állam, magasabbak a fizetések, a nyugdíjak, olcsóbb a lakhatás. A gazdaság ismét növekszik, a munkanélküliség csökken. Bécset pedig évek óta a világ legélhetőbb városának választják. Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg lehetnének elégedve.
Most vasárnap mégis nemet mondott Ausztria. A nagykoalíció helyett egy tisztán jobboldali kormány jöhet. A néppárti külügyminiszternek, a még csak 31 éves Sebastian Kurznak sikerült elhitetnie a szavazókkal: hiába része már jó pár éve a politikának, mégis ő képviseli a megújulást. A türkizkékre átfestett és „Sebastian Kurz Listája – Új Néppárt” névre átkeresztelt ÖVP magabiztosan megnyerte a választást. Ez a bravúr utoljára Wolfgang Schüssel vezetésével sikerült nekik. Ö 1999-ban a kancellárságot, majd 2002-ben az első helyet szerezte meg – mégpedig a radikális jobboldali szabadságpárt (FPÖ) segítségével. Kurz is vélhetően feléjük nyit, elvégre az SPÖ nem szívesen állna be az ÖVP mögé másodhegedűsnek. A kampányt amúgy is az a menekülttéma határozta meg, amelynek tekintetében az ÖVP és az FPÖ között csupán annyi a különbség, hogy Kurz sikeresebben és mosolygósabban adta elő a morcos FPÖ-s jelszavakat. Kurz vasárnap azért győzött, mert számos FPÖ-s is átment hozzá. Mindazonáltal az FPÖ eközben a baloldalról tudott sokakat magához csábítani.
A választások nagy vesztese az osztrák baloldal. Amikor az Ausztriában teljhatalmú bulvárnapilapokból csak a menekültkérdés ömlik, és az ÖVP, az FPÖ egyaránt csupán erről hajlandó beszélni, a szocdemek témái nem tudtak érvényesülni. Christian Kern kancellár hiába érkezett valóban új arcként a politikába, az általa fölvetett szociális kérdések nem tudtak érvényesülni, az osztrákok a megújulást a kora ellenére régi motoros Kurztól és Strachétől remélik.
Miért lesz politikai földindulás egy országban, amelyet Svájc kivételével talán minden szomszédja irigyel? Az osztrákoknak nem a jóléti államból lett elegük. Megijedtek azonban, hogy a menekültek elveszik tőlük a jólétüket. A félelemmel szemben pedig hatástalanok maradtak például azok az érvek, hogy Ausztriába kevesebb mint 30 ezer menekült érkezik évente. A sajtót, a választókat csak ez a téma érdekelte, és ebben a baloldal nem tudott mit mondani. Legalábbis nem tudott és nem akart keményebb lenni, mint a győztes jobboldali pártok.
Elérte hát az orbáni „lázadás éve” Ausztriát? Hágában, Párizsban vagy Berlinben idén nem következett be az a fordulat, amit a magyar miniszterelnök remélt volna. Bécsben, a földrajzilag és történelmileg Budapesthez oly közeli fővárosban azonban megtörtént a lázadás – még ha éppen Bécs városa maga baloldali fellegvár is maradt. Orbán Viktor nyert tehát vasárnap egy osztrák kancellárt, aki számos kérdésben vele van azonos állásponton. Kurz eleve szereti Délkelet-Európában az autoriter politikusokat: a bukott macedón kormányfőtől a jelenlegi szerb elnökig sokan drukkoltak ezért neki. Az FPÖ esetleges kormányzati részvétele pedig EU-kritikusabbá teheti a bécsi külpolitikát, bár a külügyminiszteri posztra nem sok esélyük van.
És akkor nézzünk megint vissza a 2000-es évek elejére, amikor már volt egy jobboldali kormány! Wolfgang Schüssel ÖVP–FPÖ-koalíciója akkoriban végül igen negatív eredménnyel zárt: brutális neoliberalizmus, szemérmetlen nepotizmus, mindent behálózó korrupció. Hét évig tartott az a kísérlet – most történelmi esélyt kaptak a szépítésre.
