Magyarország jobban teljesít – szól a kormánypropaganda már évek óta. Valóban, az uniós támogatások osztogatásával csak sikerült valamiféle gazdasági növekedést elérni, még ha az el is marad a régióbeli vetélytársak fejlődési ütemétől. Hogy ebből a jó teljesítményből ki részesül, azt mindenki látja, aki figyeli a napi történéseket. A nemzeti együttműködés rendszeréből (NER) élők biztosan, hiszen – amint az elmondása szerint a Facebook-alapító Mark Zuckerbergnél is okosabb Mészáros Lőrinc példája jól mutatja – akik kellőképpen szervilisek, azokat vagyonokkal ajándékozza meg gazdájuk. A bérből élők is jól járnak, hiszen a megállíthatatlannak tűnő kivándorlás miatt kényszerűen emelkedő fizetések az ő zsebüket dagasztják. De érdemes megnézni, mire számíthatnak a Fidesz legjelentősebb szavazótáboraként ismert nyugdíjasok. A kormányzati propaganda ellenére nem sok jóra.
A nagyhangú ígérgetés szerint az átlagos nyugdíjas 24 ezer forinttal több pénzre számíthat a novemberi ellátmányban, mert Orbán Viktor megígérte. Pedig ehhez nem sok köze van a kormányfőnek, hiszen egy 2009-es törvény írja elő, hogy a 3,5 százalékos GDP-növekedés fölött prémium jár az időskorúaknak. Ráadásul még az ígért emelés összege is csak egy átlagszám, ezért csalódott az a több százezer kisnyugdíjas, aki arra ébredt a nyugdíjfizetés reggelén, hogy meg sem közelíti a pluszpénz az ígért emelés nagyságát. S hiába panaszkodnak, a kormány reakciója szerint nem hibáztak a számolásnál, azaz fölösleges korrekcióra várniuk a csalódottaknak. Vagyis úgy látszik, kommunikációs bakot lőtt a kormány. Az idén nyugállományba mentek lepődhettek meg a legjobban, hiszen nekik egyetlen fillér extra kifizetés sem jár.
De nem is ez a legnagyobb probléma a nyugdíjak körül. Sokkal nagyobb csalódást jelenthet az időskorúak számára, amikor rájönnek, hogy a hangzatos propaganda ellenére nem is olyan fontosak a kormány számára. Hiszen ahelyett, hogy a „fantasztikus” gazdasági teljesítményre alapozva visszatérne a svájci indexálásra a kormány, hiszen pénz most bőven van, inkább a haveri zsebekbe tömi az adófizetői pénzeket, illetve százmilliárdokról mond le a költségvetés, csak hogy a kormányfő hobbiját, a focit, illetve más látványsportágakat támogathasson. Azt még csak-csak elfogadnák a nyugdíjasok, ha az egészségügybe invesztálnák e százmilliárdokat, hiszen ők lehetnének annak legnagyobb haszonélvezői, így viszont számukra elveszett összegről beszélhetünk.
De talán még ezt a békát is lenyelnék, ha jelentősen nőne ellátásuk összege a svájci indexálás visszaállításával. Jelenleg ugyanis kizárólag az alig mérhető inflációhoz igazítják az emeléseket, esetleg a gazdasági fejlődéshez kötött minimális extrával megfejelve. A svájci számítás esetén viszont a mai viszonyok között jelentősen magasabb lenne a nyugdíjemelés. Ebben a rendszerben ugyanis a növekedés mértéke felerészben az inflációhoz kötött, felerészben pedig a reálbér emeléséhez. Jól mutatja a két számítás közötti különbséget, hogy jövőre a kormány háromszázalékos inflációval számolva háromszázalékos nyugdíjemelést ígér. Ezzel szemben a svájci indexálás esetén az idei tízszázalékos reálbér-növekedés felének, illetve a várható infláció felének együttes összegével kellene emelni a nyugdíjakat, azaz 6,5 százalékkal.
És akkor a legfontosabb problémáról nem is beszéltünk, nevezetesen hogy mi lesz a nyugdíjakkal 2030 után. Ugyanis még a Magyar Nemzeti Bank számításai szerint is komoly gondok lehetnek az évezred negyedik évtizedében a nyugdíjak kifizetésével a kedvezőtlen demográfiai folyamatok eredményeként. S ahogy a korábban regnáló kormányok egyike sem tett egyetlen lépést sem a rendszer gyökeres átalakításáért, úgy a jelenlegi sem. Az illetékesek természetesen mélyen hallgatnak e problémáról, hiszen ezzel nem lehet választást nyerni.
A félrevezetett nyugdíjasok közül sokan pedig még hálásak is a kormányfőnek, hogy „kiharcolta” számukra az ellátás emelését; nagyobb az esélye így, hogy lelkesen szavazzanak jövőre a Fideszre.
