Az összeesküvés-elméletek hívei dörzsölhetik tenyerüket, Botka László lelépésével a szocialisták képtelenek másik, karakteres, erős jelöltet állítani. A pártvezetés tekintélye minden nappal gyengül, ameddig a tagság okkal érzi úgy, hogy akarva-akaratlanul Gyurcsány diktálja a tempót, ő tematizál, a szegfű meg csak hervad. A szegedi polgármester végső soron kiváló szolgálatot tett a Fidesznek, még ha az események alakulásáért korántsem csak ő a felelős. Botka egyvalamit biztosan tudott és értett: azt, hogy Gyurcsány a rombolásban érdekelt. Pártjának és benne a „kriptóknak” ez azonban kevés volt a besoroláshoz, és ezzel már az elején kamikaze miniszterelnök-jelöltet csináltak emberükből.
Az MSZP-ben ma nincsenek olyan emberek, akik mögé ez a szétzilált, folyton egymással háborúzó, a Fidesznek és a DK-nak is játszó tagság beállna, akik ezt a pártot meg tudnák menteni. Megértem, a tisztességes szocialistáknak borzasztó érzés lehet azzal szembesülni, hogy bármit tesznek is, az a jelen keretekben csak a végzetükre játszó Gyurcsány Ferenc érdekeit szolgálja.
Kisstílűségnek, önzésnek, ügyetlen hatalmi játszmáknak vagyunk tanúi, de talán nem minden tanulság nélkül. Idő kérdése, és a szociknak a mostani formában vége lesz. Az immorális Gyurcsányból már az életben nem lesz Orbán Viktor első számú kihívója, megtalálta az őt illető helyet a népszerűségi lista végén. A kérdés inkább az, hogy a régi baloldal támogatói megértik-e és feldolgozzák-e magukban, hogy a térfelükön zajló, a Fideszt kiszolgáló politika nem a köz érdekeit szolgálja és számukra zsákutcába vezet. És akik kiábrándultságuk miatt elfordultak a politikától, elhiszik-e azt, hogy ennek ellenére érdemes lesz szavazni tavasszal? Nemcsak szívvel, hanem ésszel is.
