Mindemellett úgy tűnik, hatékony válaszok híján Donald Trump az elpárolgó népszerűségét próbálja majd visszaszerezni. Kihasználva azt, hogy az állampolgárok egy terrortámadás után mindenhol a vezetőiktől várják a védelmet, az amerikai elnök a kemény fellépés ígéretével a maga javára tudja fordítani a tragédiát. Nem véletlen az sem, hogy halálbüntetés kiszabását sürgette a New York-i gázolóra, az amerikaiak többsége ugyanis támogatja a legsúlyosabb büntetési tételt. Egy lehetséges terroristát azonban ez – lévén a legtöbben közülük már az akció előtt felkészülnek a halálra – aligha tántorít el egy merénylettől.
Válaszok egyelőre nincsenek, a rendszeres merényletek egyben az ezer sebből vérző nemzetközi rendszer válságtünetei. Ugyan hiba lenne nyugodt békeévekként visszatekinteni az ezredfordulóra, mégis, mintha ma világszerte jóval nagyobb lenne a káosz az akkorinál. Hiszen 2000-ben még nem sújtotta menekültválság Európát, nem volt fegyveres területi konfliktus kontinensünk keleti felén, nem emlegettek minduntalan újabb hidegháborút, és bár a tálibok uralták Afganisztánt, a Közel-Kelet és Észak-Afrika nagy részét pedig diktátorok tartották a markukban, ám utóbbiak legalább a most fájóan hiányzó stabilitást tudták garantálni. Hogy mindez mennyit számított, azt pont az Iszlám Állam felemelkedése mutatta meg kristálytisztán.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!