Amikor 2001. szeptember 11-én egy-egy eltérített repülőgéppel terroristák szándékosan belecsapódtak a World Trade Center két tornyába, megsemmisítve a sokak által a szabad világ egyik központjának tartott New York szimbolikus épületeit, a világot hosszú időre sokkolták a történtek. Ekkortájt még aligha hitte bárki is, hogy mire 16 évvel később egy propagandától feltüzelt magányos üzbég merénylő mindössze néhány száz méterrel odébb két tucat embert üt el, meggyilkolva nyolc ártatlant, a nyugati társadalmak már régen a mindennapok részének tekintik majd a terrort. És bár a két támadás mérete és jelentősége nagyban különbözik, egyértelmű, hogy a világ, azon belül pedig a terrorizmus is végérvényesen megváltozott ez alatt a tizenhat év alatt.
Másfél évtizeddel ezelőtt az al-Kaida több mint tucatnyi terroristája hetekig készült a nagyszabású akcióra. Gépeket térítettek el, komoly célpontokat határoztak meg, és több ezer életet oltottak ki. A mai kor terroristái azonban a lehető legegyszerűbb eszközökkel akarják a lehető legtöbb áldozatot szedni, beszállnak a kocsijukba, esetleg bérelnek egy teherautót, vagy ahol hozzájutnak, vesznek egy kézifegyvert. Londonban a hídon gázolnak el gyalogosokat, Berlinben és Nizzában kamionnal hajtanak a tömegbe, Marseille-ben és Würzburgban késsel és baltával sebesítenek meg rosszkor rossz helyen tartózkodó civileket – vagyis egyszerű, mondhatni kőkorszaki, de nehezen kivédhető módszerekkel próbálnak pánikot kelteni az emberekben.
A terrorizmus mai trendjébe tökéletesen illő New York-i támadás csak logikus folytatása annak, ami Európában, valamint az Egyesült Államokban is elkezdődött. És amit az Iszlám Állam nyíltan be is harangozott: a „kalifátus” összeomlásával a szélsőséges csoport harcosainak hazájukban kell megtámadniuk a nyugatiakat. Ennek állította szolgálatába a példátlanul kiterjedt és profin menedzselt, a katonai vereségek után is aktív propagandahálózatát. Sajnos az utóbbi évek bizonyították: a nyugati világban ezerszámra élnek olyanok, akik fogékonyak az Iszlám Állam ideológiájára. Lecsúszott, munka nélküli, sok esetben akár börtönmúltat is maguk mögött tudó egyének engedelmeskednek a hívószónak. Sokan közülük előbb radikalizálódnak, és aztán lesznek muszlimok – 2001 táján ez még pont fordítva volt. A terroristák toborzása pedig gőzerővel folyhat tovább, hiszen területei elvesztésével párhuzamosan az Iszlám Állam számára létfontosságú újabb támadásokkal képes bizonyítani hívei számára, hogy még mindig ugyanolyan halálos.
