Nem állítom, hogy a kormány egyáltalán nem szán pénzt a hospice-ra, és azt sem tudom, hogy minden fillért a megfelelő módon költött-e el az alapítvány. De az biztos, hogy a kabinet jóval kevesebbet csatornáz be erre a célra, mint amennyire szükség lenne. Nagy dolog!, mondhatják sokan, akiknek szintén nem jut annyi, amennyi kellene. Mégis, a hospice hiányosságai is arra szolgálnak példával, hogy nagyon szűkmarkúan bánunk az elesett, támogatásra szoruló emberekkel. Miközben néhány kivételezett terület képviselőivel indokolatlanul bőkezűek vagyunk. A WHO szerint Magyarországnak 500 hospice-ágyra lenne szüksége. Körülbelül feleannyi van. Ráadásul a kórházi hospice-szolgáltatások többsége nem terjed tovább az élet végi ellátásnál. A családtagok és a haldokló pszichológiai támogatására a legritkább esetben van lehetőség. Az egyik ilyen kivétel a Magyar Hospice Alapítvány háza. Az, amelyiktől nagyobb költségvetési fegyelmet követelt meg Ónodi-Szűcs Zoltán.
Milyen kár, hogy a miniszterelnök gyerekkorában futballista és nem orvos akart lenni! Talán akkor több pénz és nagyobb figyelem jutna az egészségügynek. Bár ha belegondolok, lehet, jobb ez így. Isten ments, hogy az egészségügyünk szenvedjen azoktól a kórságoktól, amelyek a futballunkat rágják. Képzeljük csak el, számolatlanul öntenénk a pénzt az egészségügybe, a szépen felújított kórházainkban mégis nemzetközi szinten értékelhetetlen színvonalon folyna a munka. Ennél még az is jobb, hogy egyre fogyatkozó számban, egyre nehezebb körülmények között, de legalább hozzáértő és elhivatott emberek dolgoznak a magyar egészségügyben. A pénz a legkevesebb.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!