Sutba dobva egy nagy közel-keleti rendezés irányába tett erőfeszítéseit, visszatér elődei stratégiájához, a távolból a folyamatokat alakító Washingtont erősítő, míg a régió hatalmait csak gyengítő, irányított káosz megteremtésének elképzeléséhez. Az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe költöztetésének bejelentésével, ezzel a megszállás legitimálásával az iszlám világ haragját kivívta, ami egyet jelent a Közel-Keleten a feszültség növekedésével. A Fehér Ház azzal is számolhatott, hogy a muszlim világ megosztottsága miatt lángba azért nem borul a térség, csupán elbizonytalanodik. Ami nem mellesleg épp elegendő ahhoz, hogy a most lapot osztókat megizzassza. Egy ilyen helyzet persze abban is megakadályozza a közel-keleti saga legújabb fejezetének nyerteseit, hogy begyűjtsék e győzelem gazdasági, katonai gyümölcseit. Ehelyett további erőfeszítéseket kell tenni, s nem utolsósorban pénzt kell áldozni a status quo és a viszonylagos stabilitás fenntartására.
Két út, amelynek a végén egyaránt a hatalmi érdekek érvényesítése áll. De hogyan, az nem mindegy.
