A Fidesz megint gyávának bizonyult: betiltani (még) nem meri a Jobbikot, inkább gondoskodik az ellenzéki párt ellehetetlenítéséről, röviddel a választás előtt. A piszkos munkát persze kiszervezve a volt képviselője által vezetett, az alaptörvény rendelkezései szerint független intézménynek, az Állami Számvevőszéknek (ÁSZ). A Népszabadság megsemmisítését beindító gombot sem az új fideszes menedzsment, hanem a kiadót eladó régi tulajdonos, az osztrák Pecina nyomta meg. Vagy ahogy például nem Gulyás Gergely, az emberarcú alaptörvénysértő (lásd: plakáttörvény, ahol feles többséggel szabályoztak kétharmados tárgykört) állta útját a szocialistáknak anno a választási irodánál, hanem a számos jel szerint Kubatov Gáborhoz köthető erőemberek.
Nyilvánvaló, ha a Fidesz (pontosabban: a miniszterelnök) úgy akarja, be is lehetne tiltani a Jobbikot; akad rá ürügy, hajlékony jogszabály, és keríteni is lehet a feladatra úgymond a kormánytól független végrehajtót. De itt még nem tartunk, s talán nem is lesz szükség rá. Hiszen a kétszer 330 millió forintos büntetés erősen kétségessé teszi a Jobbik választási szereplését. Tudom-tudom, a kampányra jár állami támogatás, nem is kevés, de a másik oldalon korlátlanul rendelkezésre álló anyagi erőforrások ismeretében egyenlőtlen küzdelmet kell vállalnia a Jobbiknak, ha kitart a választási indulás mellett. A bírság egy részét fedezheti a pénzgyűjtési akció, ám teljes értékű kampányra ez bizonyosan kevés lesz, hacsak a párt nem ugrik bele az adósságcsapdába. Az ÁSZ által kisebb-nagyobb összegekkel végigbüntetett ellenzéki pártok némelyike jelezte, hogy egyszerűen nem fogja befizetni a bizonytalan jogalapú bírságot; ez viszont elég nagy támadási felületet nyújt a kampányidőszakban, amit a szemforgató módon a törvények betartásának fontosságáról papoló kormánypártok minden bizonnyal kíméletlenül ki is használnak majd.
Meglehet, a Jobbik hirdetési gyakorlata okot adhat bírálatra. Egy helyről nem érkezhet hiteles kritika: a Fidesztől, amely hasonló ügyletek részese volt az előző kampányok idején, amelyek fölött feltűnően könnyen szemet hunyt a pártok gazdálkodását ellenőrző számvevőszék. Egy biztos: az ÁSZ mostani írásos anyagából sem derült ki, miképpen számolták ki a 330 millió forintnyi tiltott támogatást. Hiába szajkózzák, hogy mindenben a törvények alapján jártak el, ha továbbra is úgy tesznek, mint ha a plakátpiacon léteznének hatósági árként számonkérhető tarifák. Így pedig nem lehet másra gondolnunk, mint hogy politikai megbízást teljesít az a papíron független ellenőrző szervezet, amelynek működését a legutóbbi időkig köztisztelet, a politikai erők egységes bizalma övezte. Ez a bizalom nem akkor bomlott meg, amikor a terület szakértőjének számító Domokos László akkori fideszes képviselőt választotta elnökké a parlamenti kétharmad, hanem most, amikor minden jel szerint politikai bosszú eszközévé silányult az ÁSZ.
A felmérések szerint senki és semmi nem fenyegeti tavasszal a Fidesz újabb biztos győzelmét. Ez persze nem ok arra, hogy a kormánypártok félvállról vegyék a kampányt, vannak e tárgyban kellemetlen tapasztalataik a múltból. De mintha félnének a tiszta, egyenlő feltételekkel megvívott küzdelemtől. Mintha erőfölényükkel visszaélve azt is megpróbálnák megnehezíteni, hogy kihívóik egyáltalán a startvonalra állhassanak. Ez nem éppen az erő jele.
Alapos a gyanúm, hogy a Fidesz folyamatosan teszteli a választókat. A brutális ÁSZ-bírság meglebegtetése után jött egy kis hatásszünet; a teszt sikeres lehetett, hiszen a történet tegnap élesbe fordult, a Jobbiknak 15 napon belül fizetnie kellene. Politikai szereplőt a Kádár-rendszer végvonaglása óta nem ért ilyen támadás, eddig nem került veszélybe egy jelentős támogatottsággal bíró párt részvétele sem a választáson. Ha nem is bizakodva, de kíváncsian várom, hol lesz a következő határátlépés.
