A most kezdődő koalíciós tárgyalásokat persze belpolitikai témák is feszítik. Az SPD mostani történelmi mélypontjáról először ellenzékbe akart menekülni. Ám miután Angela Merkelnek nem sikerült a liberálisokkal és a zöldekkel közös kormányt összehoznia, a keresztény uniópártoknak ismét szükségük lett a szocdemekre. Az egész nagykoalíció azonban jelentősen megrogyott, pártjai együttesen majdnem tizenöt százalékot veszítettek korábbi választási eredményükhöz képest. Merkel esetleges új kormánya így sok tekintetben a bukottak kényszerű házasságaként jelenhet meg a német közéletben, ahol balról az erősödő Zöldek, jobbról pedig a bevándorlásellenes Alternatíva Németországnak (AfD) párt és a liberálisok (FDP) diktálhatják a napirendet.
Miközben külföldön Berlinre, az új koalícióra vár a világ, a kancellár újévi köszöntőjében sokak meglepetésére azt mondta: „A világ nem fog ránk várni.” Merkel is érzi, hogy új erőközpontok jelentek meg az Európai Unióban, amelyek határozottabban fogalmaznak. Macron és Orbán Viktor víziói élesen szemben állnak egymással. Ez az ellentét az esetleges új berlini kormányban is jelen lesz az SPD és a CSU miatt. Merkelnek tehát nemcsak Európában, de saját kormányán belül is közvetítenie kell majd.
Ha Merkel marad a kancellár, ami jelenleg egyáltalán nem biztos, vélhetően továbbra is csak várhatunk Berlinre. Kérdéses persze, hogy Macron és Orbán Viktor, Sebastian Kurz, Jaroslaw Kaczynski és Andrej Babis között mennyire tudja folytatni elmúlt tizenkét évének gyakorlatát: a víziótlan toporgást. Vagy esetleg éppen ezzel csendesíti majd le a jelenleg háborgó európai politikát?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!