Majdnem négy hónap telt el a szeptemberi németországi választások óta, de az Európai Unió gazdaságilag legerősebb és politikailag legbefolyásosabb államának még mindig nincs biztos kormánya. Angela Merkel ügyvezetőként irányítja az országot. Noha Európában többször is látni lehetett példát arra, hogy egy-egy országnak éppen a kormánynélküliség tesz jót, Németország nem engedheti meg magának, hogy még hónapokig ne legyen világos irányvonala. Nem is elsősorban a németek miatt. Az ország maga különösebb fennakadás nélkül bírná ki a kormányalakítás elhúzódását.
Az Európai Uniót sújtó válságok Berlin nélkül bizonyosan nem oldhatók meg. Euróválság, kelet-ukrajnai konfliktus, Oroszország elleni szankciók, menekülthullám – megannyi ügy, amelyek az európai egységet a következő években sorsdöntő kihívások elé állítják. Bármelyik probléma önmagában elegendő az európai integráció bukásához – vagy további mélyítéséhez. Merkel felelőssége valamennyi válságban jelentős. Az elsősorban a német érdekeket szem előtt tartó euró- és görögpolitikájával először az északi és a déli tagállamokat ugrasztotta össze. Majd a menekülthullámra válaszként adott egyoldalú határnyitással a nyugati és a keleti EU-tagállamok közötti különbségeket mélyítette el. Hiába szereti a nyugati vagy a magyarországi „haladó közvélemény” Merkelben látni a Donald Trump utáni nyugati világ vezetőjét – a merkeli évek víziótlansága sokban hozzájárult a jelenlegi válságok kialakulásához. Ma éppen ezért az EU-t érintő legfőbb tervek nem Berlinből, hanem Párizsból vagy a kelet-közép-európai fővárosokból érkeznek. Miközben Varsó, Prága, Budapest vagy Bécs jobboldali urai kisebb Európát, erősebb nemzetállamokat akarnak, a centrista Emmanuel Macron az európai integráció további, immár politikai és szociális alapú folytatását szorgalmazza.
Merkel viszont hallgat – és nem csak azért, mert még nincs új kormány. Merkel egész eddigi kancellári időszakát a problémák kitolása jellemezte. A mostani koalíciós puhatolózó tárgyalások előtt is csak a bajor keresztényszociálisok (CSU) és a szociáldemokraták (SPD) karakteres véleményeit lehet ismerni. Az EU jövőjét érintő kérdésekben a CSU a kelet-közép-európai államokkal van, míg az SPD Párizzsal.
