Ne tessék meglepődni!

A választási rendszer adottság, ahogy a futballpályán sem azzal kezdődik a meccs, hogy vitát nyitnak a lesszabályról.

A demokratikus rendszer elleni aljas támadás és az ellenzéki összefogást megakadályozó döntés – a Fidesztől független nyilvánosságban nagyjából ezt az értelmezést kapta a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) pénteken elfogadott iránymutatása. Ez alapján ugyanis törölni kell annak a pártnak az országos listáját, amelynek valamiért 27-nél kevesebb egyéni jelöltje marad – például azért, mert a mostanában új erőre kapott összefogásjáték eredményeként visszaléptették őket, hogy a lehető legkevesebben álljanak szemben április 8-án a Fidesz emberével.

Szó se róla, az NVB döntése merőben szokatlan: 2014-ben például valamiért nem volt szükség ilyen állásfoglalásra. Az időzítés is érdekes, hiszen most épp hiányoznak a testületből a pártok delegáltjai, akik majd csak a listaállítás után térnek vissza, és kizárólag az Országgyűlés által választott tagokból áll a bizottság. És az is meglehetősen furcsa – lássuk be –, hogy a pártdelegáltakkal együtt is erősen a kormány felé húzó NVB nekiállt önhatalmúlag kiegészíteni a parlament által elfogadott törvényt, hiszen itt többről van szó, mint egyszerű jogszabály-értelmezésről. Na de azért mégsem ilyen egyszerű ez.

A jelenlegi választási rendszer valóban a Fidesz igényeihez van igazítva, amire persze lehet azt mondani: tetszettek volna 2010-ben legalább egyharmadot szerezni. Ha nem lett volna „narancsos” kétharmad, másképp alakul minden. Ezt kell elfogadni adottságként, a futballpályán sem azzal kezdődik a meccs, hogy vitát nyitnak a lesszabályról. Mindenki tudta, hogy 27 egyéni jelölt kell az országos lista állításához. Az ugyan nem szerepel a törvény szövegében, hogy törölni kell a listát, ha ez alá csökken a jelöltek száma, de végül is annak szelleméből ez következik. Ha nem így lenne, elvileg szerepelhetne a szavazólapon olyan párt listája is, amelynek egyetlen egyéni jelöltje sincs, ami azért eléggé abszurd volna.

A sokat emlegetett koordinált indulás legnagyobb akadálya – a politikai nézeteltérések és a pozícióféltés mellett – eddig is az a fránya matematika volt: a 106 egyéni körzet csak három listát ad ki, márpedig ennél jóval többen szeretnének felkerülni a szavazólapra. Az MSZP és a DK feloszthatta a körzeteket, de ebbe a játékba már csak egy párt fér be. Azért nincs olyan nagy tülekedés, mert ez feltételezi, hogy az adott párt biztos benne, egyedül is eléri az ötszázalékos küszöböt. A többiek, az összefogás igazi szószólói, inkább arra játszanak, hogy felkéredzkedjenek valaki más hajójára.

Rögzítsük azért azt is: ha az ellenzék tényleg össze akarna fogni, akkor már rég kitalálta volna ennek a technikáját, sőt, még ezután is van erre esély – nincs az a rafinált NVB-iránymutatás, ami őket megakadályozná ebben. Csak egy tipp, ha már erről beszélünk: vannak úgynevezett „tuti bukó” körzetek, ahol bármit csinál az ellenzék, úgyis a fideszes jelölt fog nyerni. 2014-ben húsz körzetben nyert 50 százalék feletti eredménnyel a kormánypárti jelölt, ezekben most is nyugodtan elindulhatnak egymás ellen az ellenzéki pártok. Így lehet listájuk, és még néhány töredékszavazatot is be lehet söpörni.

Az NVB iránymutatása tehát valóban felvet kérdéseket, de a felháborodás ismét csak arra jó, hogy napirenden tartsa a sehová nem vezető összefogásvitát. Ez az egész pedig csak elfedi a szomorú valóságot, miszerint az ellenzék problémái messze nem technikaiak: nem az a baj, hogy nem találták még meg a megfelelő formát az összefogásra, hanem az, hogy nincs többsége az általuk képviselt nézeteknek. Ezért sem akarnak valójában együttműködni, hiszen nem a győzelemre, hanem a negyedik Orbán-kormányra készülnek, és ehhez igazítják stratégiájukat. Az összefogásvita és minden más csak ennek elfedésére jó, na meg persze a bűnbakképzésre: aki nem hajlandó belemenni, majd megkapja, hogy miatta nyert ismét a Fidesz.