Ha valaki, akkor a fideszesek egészen biztosan nem tévedhetnek ebben. Márpedig nem kevesebb mint 81 százalékuknak határozott meggyőződése, hogy az SGYP-nek semmi esélye az április 8-i választáson. Orbán Viktor győzni fog, a sunyi vén spekuláns pártja pedig nyekken hatalmasat.
Ezen a ponton nyilván felvetődik a kérdés, hogy mi az az SGYP. A rövid válasz: SGYP nincs. A hosszabb: a Soros György Pártja nevezetű formáció úgy lett kitalálva a Zoom online újság és a Policy Agenda közös projektjében, amelynek célja végső soron annak feltérképezése volt, hogy milyen mértékben hat a magyar választókra az ámokfutó kormányzati propaganda. A felmérés alapján megállapítható: az orbáni gépezet alternatívvalóság-építési teljesítménye roppant mód figyelemre méltó. Beletették az energiát, és lám, megérte: az emberek tisztában vannak vele, hogy ki a főgonosz. A részletekkel meg úgyis fölösleges bíbelődni egy illiberális tömegdemokráciában. Elmélyedni bennük afféle értelmiségi maszatolás csupán. Nyünyögés. Köldöknézés. Ködevés.
Az ezerfős közvélemény-kutatásban azt firtatták konkrétan, hogy a Soros György Pártja politikai alakulat mire vergődhet áprilisban. Három érdemi opciót adtak meg – „igen”, „nem”, „nem indul” –, illetve negyediknek az ilyenkor elengedhetetlen „nem tudja” választ. Abba talán bele lehetne kötni szőrmentén, hogy a „nem indul” helyett – vagy mellett – miért nem volt „nincs ilyen párt” lehetőség, ám az eredmények így is izgalmasak és tanulságosak. Összesítésben 64 százalék „nem”-re jutott 24 százalék „nem indul” – 2 százalék pedig úgy tartja, csak azért is diadalmaskodik ideje jöttén az SGYP. A pártszimpátiák szerinti bontás ennél is érdekesebb: a fideszesek mindössze 12 százaléka tudta, hogy Soros György Pártja nem megy csatába a mandátumokért bő két hónap múlva, míg ez a szám a bizonytalanoknál 22, a jobbikosoknál 31, a balosoknál-liberálisoknál 43 százalék.
Első reakció: kapát-kaszát, tollat-klaviatúrát eldobni, menekülni haladéktalanul a mai magyar közélet közeléből is! Műveljük kertjeinket – az legalább meglátszik. A választópolgárok radikális elhülyítésének rekordszinten cinikus programja megtermette szottyadt kis gyümölcseit, a józan észnek nincs keresnivalója többé a Kárpát-medencében. Mit lehetne még mondani ebben a hazában akkor, ha minden kérdésre egyetlen családnév a válasz – és ezt az egyszavas hőbörgést az istenadta nép jelentős hányada el is hiszi?
Igen ám, de az első reakciót muszáj másodiknak követnie. Nem szabad ezt feladnunk tohonyán. Elvégre nem kellett ahhoz SGYP-s közvélemény-kutatás, hogy tudjuk – írtunk is róla számtalanszor –: a folyamatos hazudozás, torzítás, hamisítás és sulykolás hatékony kampánymódszer. Nem épp vidám dolog szembesülni azzal, hogy megéri lenézni támogatóinkat, híveinket – még egyszer: a felmérés alapján a fideszesek alig 12 (!) százaléka elől nem takarja el a valóságot Soros György nevének említése –, egyúttal viszont konkrét teendők is következnek ebből.
Korábban úgy volt, hogy különböző valóságértelmezések küzdöttek egymással a politikában. A tények sosem makacs, mindig különféleképpen magyarázható-kommentálható dolgok voltak. Ez a korszak véget ért. Ma alternatív „tények” hullámain emelkednek fel a vezérek. Megvannak hozzá az eszközeik, megvan a haderejük, nem gyötrik őket kételyek. Kihívóik fegyvertárából sok minden hiányzik ezzel szemben, és az sem valószínű, hogy gátlástalanságban versenyképesek. Ebben a helyzetben az SGYP-jelenség valami fontosat üzen, de azt hangsúlyosan: egyszerűen muszáj a valóságos valóságról beszélni. Sokat. Még többet. Érthetően. A hazug politikát ugyanis mindig utoléri a sorsa. Közeli példák hosszú sorát említhetnénk itt. Azaz a történelmet Orbán Viktorék sem úszhatják meg.
