Hiteltelenek

A válság kitörése után többek között a „megmentjük a devizahiteleseket” szlogennel került hatalomra a Fidesz–KDNP, de nem sokat tett a kártalanításért.

Szintet léptek a devizahiteles érdekvédő szervezetek tegnap, amikor az Adóskamara a Képviselői Irodaház előtt tartott sajtótájékoztatóján már nem csupán a devizahiteles károsultak megmentését követelte, de a politika kivonulását is az igazságszolgáltatásból. Érvelésük szerint addig, amíg a politika rátelepszik a bíróságoktól, ügyészségektől kezdve az oktatáson át egészen az egészségügyig mindenre, lehetetlen az egyéni és társadalmi érdekek érvényre juttatása. Ennek oka, hogy az „elfoglalt” szervezeteken keresztül szűk pártpolitikai érdekeket erőltetnek rá a társadalomra.

A devizahiteles károsultakat képviselő szervezeteket, illetve a Baumag-, Quaestor- vagy Buda-Cash-ügyek károsultjait összefogó tömörülés üzenete olyan tömeget érhet el, amely akár döntően is befolyásolhatja az április 8-i választás eredményét. Feltéve persze, hogy sikerül egységes álláspontra helyezkedni a több százezer károsultnak, és megtalálni azt a pártot, amelyről elhiszik, hogy nemcsak megígéri a bajbajutottak megmentését, de hatalomra jutva az ígéretet meg is tartja.

Az egészen biztos, hogy az elmúlt négy kormányzati ciklusban a kormányrúdnál álló pártok hitelessége jócskán megkopott a károsultak szemében. A jelenlegi kormánypártok többszörösen is érintettek az ügyben, hiszen az első Orbán-kormány idején engedélyezték hazánkban a devizahitelezést, és a Fidesz által hatalomra juttatott Járai Zsigmond volt az az MNB-elnök, aki a svájci jegybank 2004 júliusában született figyelmeztetése ellenére sem tett sokat a devizahitelezés visszafogásáért. Aztán a 2008-as válság kitörése után többek között a „megmentjük a devizahiteleseket” szlogent felhasználva került hatalomra a Fidesz–KDNP, de nem sokat tett a kártalanításért. Egyedül a végtörlesztés nyújtott számottevő segítséget a bajbajutottaknak, de az is inkább a tehetősebbeknek. A kártalanítás során pedig csak az egyoldalú szerződésmódosítás és az árfolyamrés szabálytalan alkalmazása miatt jogtalanul beszedett összeget kapták vissza az érintettek, ami töredéke az őket ért teljes kárnak. A 2010 után mesterségesen gyengített forint miatti árfolyamveszteséget azonban a piaci értéken történő forintosítással teljes egészében a károsultak nyakába varrták. Ez az összeg pedig sokszorosa a három évvel ezelőtt kapott minimális kártalanításnak. Erre mondják azt az Adóskamara szakértői, hogy a kormány lepaktált a bankokkal, hogy a lehető legkisebb kár érje a pénzintézeteket.

Persze a 2002 és 2010 között hatalmon lévő pártok, illetve utódszervezeteik, így az MSZP és a DK sem hitelesebbek az eladósodottak szemében. Hiszen ők hagyták felfutni a devizahitelezést, s egyetlen lépést sem tettek a bankok megregulázására. Azért különösen nagy a felelősségük, mert ha már a svájci jegybank figyelmeztetésére szintén fittyet hánytak, a Nemzetközi Valutaalap 2005 júniusában kiadott, a devizahitelezés veszélyeire figyelmeztető jelzésére legalább reagálniuk kellett volna, s visszafogni vagy betiltani az ilyen ügyleteket. De nem tették.

Azoknak a pártoknak lehet még valamiféle hitelességük a devizahitelesek előtt, amelyek eddig nem voltak hatalmon, azaz mostanáig még eszközük sem lett volna a káros folyamatok, jelenségek befolyásolására. Kérdés persze, hogy a reményt vesztett emberek egyáltalán bíznak-e még bármelyik pártban. Kétkedésük nem alaptalan. Most persze szinte minden politikai tömörülés – még a nyolc évig kormányon lévő MSZP is – a felvételkori árfolyamon való forintosítás mellett áll ki, azaz harsányan igyekszik megnyerni a több százezres tömeg bizalmát, és ezzel szavazatát, hogy kormányra kerülhessen. De hogy azután mi lesz, azt nem tudni, hiszen ellenzékben még egyetlen párt sem volt olyan szegény, hogy ígérni ne tudott volna.