Csak akkor érthetjük meg, hogy miért lépik át az önmagukat valami furcsa megszokásból még mindig polgárinak nevező politikusok az iskolák, óvodák és ezzel a jó ízlés határát, ha az ő fejükkel gondolkozunk. Nem törődnek ők a gyerekekkel, de még a szüleikkel se nagyon. Tudják, hogy egyikükhöz se kell szólniuk. Közvetlenül a tanárokhoz és az óvodapedagógusokhoz sem kell „leereszkedniük”. A vizitek az adott települések polgármestereinek és a vendéglátó intézmények igazgatóinak szólnak. Azt üzenik: ugye tudod, kinek köszönheted a pénzt, amiből a felújítás készült? Ugye tudod, hogy mit és mennyit kérek én ezért cserébe? Ugye tudod, hogy meddig vagy te itt pozícióban?
Közönséges, pitiáner hatalmi játszmák ezek, amelyek már önmagukban is visszatetszők, és semmi esetre sem lenne szabad biodíszletnek használni hozzájuk az óvodásokat, az iskolásokat, de még az oktatási intézményeket sem. Úgyhogy mivel most már tényleg beindul a kampány, ennek kapcsán nem tehetünk mást, mint „emlékezünk minderre, amikor majd szavazunk”.
