A kommentárok röhejes elemeként került elő ismét, hogy lám, azt hittük, a komcsik örökre eltakarodtak, de nem, a halott felült, bármikor visszajöhetnek ezek mégis. Ez veszélyes! De vajon kik is volnának ezek a komcsik? Az 1977-ben született Szél Bernadett? Az 1978-as évjáratú Vona Gábor? Netán az 1975-ös Karácsony Gergely? Vagy tényleg azt hiszik, hogy a bohóc Gyurcsány Ferenccel bárkire is rá lehet még hozni a frászt 2018-ban?
Régebben, amikor a Fidesz kedvére komcsizgatta az MSZP-t, a baloldali-liberális publicisták előszeretettel emlegették fel, hogy hány egykori MSZMP-s és KISZ-es van az Orbán-univerzum vezető pozícióiban. Ezeket az elmélkedéseket sosem tartottam érvényesnek. A múlt helyett mindig az aktuális szellemiség a meghatározó, amely a cselekedetekben, a tettekben, a maga változásaiban találja meg konkrét formáját. Ma viszont már ott tartunk, hogy ez a Fidesz-szellemiség azzal a jelzővel írható le, amellyel a propagandáját minősítettem az imént. Az eszközpark minden. Ebből adódóan április 8. kérdése egyebek mellett az, hogy olyan komcsikra szavazunk, akik csupán a gátlástalan Fidesz-szótár szerint azok, vagy a bolsi módszerek-technikák tündöklése mellé húzzuk be az ikszet. Nincs mese, igenis a XX. és a XXI. század meccsel egymással, akkor is, ha a XXI.-ről egyelőre nem tudjuk, hogy mit hozhat nekünk. Viszont a XX.-ról tudunk már mindent.
