Egészen hihetetlen, de kormányzati körökben lapzártánkig még nem vetődött fel, hogy Soros György befolyása alá tartozna az OLAF. Pedig az Európai Unió csalás elleni hivatala bűnszervezetben elkövetett csalást, összeférhetetlenséget és más szabálytalanságokat orrol a korábban Tiborcz István érdekeltségébe tartozó Elios Innovatív Zrt. közvilágítási tenderei kapcsán, és mintegy 13 milliárd forintnyi támogatás visszakérését javasolja az Európai Bizottságnak. Nyilvánvaló, hogy a Fideszt Orbán Viktor vejének gyanús közbeszerzési ügyletei igen kínosan érintik, mégis: a közpénzmilliárdokból főmumusnak maszkírozott „agg spekuláns” ez idáig valamiért a szekrényben maradt. Pedig volt már az ügyben bűnbak Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon és Simicska Lajos, a lapunkat is magában foglaló médiaportfólió tulajdonosa is.
Aztán jött Tuzson Bence, aki foglalkozására nézve amúgy a kommunikációs minisztérium államtitkára, hogy közölje: „Magát a jelentést egészen addig nem szeretnénk kommentálni, amíg az Európai Bizottság nem alakította ki ezzel kapcsolatban az álláspontját.” Semmi kurucos hév, semmi brüsszelezés. Kovács László vagy Göncz Kinga sem fogalmazott volna szebben és európaibban, a legfurcsább mégsem ez. Lázár János Elios-ügyben tett megnyilvánulásai ennél is meghökkentőbbek. Mert hát beszéljünk őszintén: a Miniszterelnökséget vezető miniszter nagyjából az egyetlen olyan szereplő a kormányban és annak közelében, aki egyrészt tud és mer eltérni a Fidesz ultraprimitív kommunikációs sorvezetőjétől, másrészt ebből politikai tőkét képes kovácsolni – néha csak magának, néha azért a pártjának is.
Szóval jön Lázár János, akinek közéleti, illetve a rossz nyelvek és az oknyomozó újságírók szerint gazdasági hátországában, Hódmezővásárhelyen lélektani szempontból kulcsfontosságú időközi polgármester-választást rendeznek, és közli, Tiborcz Istvánnal közösen találták ki, hogyan fogják a közvilágítást modernizálni a csongrádi városban. Mintha csak egy újabb témát akarna direkt, hetykén odadobni az összefogott ellenzéki pártok által támogatott független jelöltnek. Másfelől viszont simán beleáll az OLAF nyílt támadásába is: szerinte nincs szó bűnszövetkezetről a hivatal jelentésében, amit ő amúgy is egy politikai akció részének és a kampányba való beavatkozásnak tekint. Csak Lázár János tudja, miért mondta ezeket, mi csak azt tapasztaljuk, hogy a Tiborczhoz köthető üzletek kommunikálásában nagy a sötétség. Altusz Kristóf máltai, migránsügyi elszólásával akkora homokszem került a nagy polgári rábeszélőgép fogaskerekei közé, amit jó ideje nem sikerült kipiszkálni onnan. A Stop, Soros! fedőnéven futó terelő hadművelet és az azt kísérő plakátkampány valószerűtlenül abszurdra sikerült – annyira, hogy egy friss felmérés szerint már a Fidesz szavazói sem feltétlenül hisznek abban, hogy létezik Soros Györgynek az a bizonyos veszélyes terve. A telefonos kampánnyal megtámogatott „Allah-imádó Vona Gábor” képe pedig pontosan annyira lett fenyegető, mint a Soros-partizánoknak beállított tüntető középiskolások.
Aligha csoda ezek után, hogy az eddig résmentesen záró Fidesz-falanx szép lassan repedezni kezdett, onnan pedig kiszivárgott némi háttér-információ. Persze Tállai András Jobbik-másolást beismerő szavai ugyanúgy nem leptek meg senkit, mint ahogy az sem, hogy Kövér László bűvészkedésről beszél az új választási rendszer kapcsán, és sejthető volt az is, hogy micsoda virtuális Facebook-légió segíti a kormányoldalt. Nem nagy dolgok ezek persze, a kuriózum ezekben a történetekben az, hogy itt többen elkövették a ner legnagyobb bűnét: kibeszéltek, és ezzel árulókká váltak.
Persze ne legyünk naivak, Tiborcz-ügyben aligha fog kiszivárogtatni bárki is belülről, hiszen ne feledjük Lánczi András szavait, miszerint amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája. Annak pedig direkt jót tesz a mákonysűrűségű feketeség, úgyhogy egyelőre marad a sötétség a kommunikációban és azokban a városokban is, ahol az Elios buherálta a közvilágítást.
De hogy Polt Péter egy világhírű kollégáját, Harvey Dentet idézzem: a sötétség hajnal előtt a legnagyobb.
