Az idei választással kapcsolatos, eddig megismert esetekből arra következtethetünk, hogy az ajánlásokkal való visszaélések szervezetten és iparszerű méretekben folytak. Tömegesen hamisíthattak aláírásokat a választópolgárok adatai alá, olykor még arra sem ügyelve, hogy a jelöltet „ajánlók” sorrendje ne ugyanaz legyen a különböző íveken. Így bukott le az egykori szocialista politikus, miniszter, Lévai Katalin Zuglóban, aki a semmiből előbukkant Lendülettel Magyarországért párt elnökeként indult volna a Fidesz ívéről „átkerült” ajánlásokkal. Hogy ki másolhatta kiről a listát, nyilván költői kérdés, de az eset mindkét párt szégyene. Zuglóban Lévai tervezett zavarórepülése nyilvánvalóan a baloldal esélyét csökkentette volna. Bár a választási bizottságok nagyon sok jelölt nyilvántartásba vételét elutasították, a 106 egyéni körzetben ezer feletti is lehet az indulók száma. Feltűnő, hogy jellemzően a nagy csatát ígérő körzetek vonzották a jelölt aspiránsokat; lesznek több mint húsz résztvevővel megvívott harcok is az egyéni mandátumért. Van, ahol testvérpár indul egymással szemben két különböző párt jelöltjeként. Úgy látszik, egyesek az abszurditásig fokozzák a Fidesszel szembeni szavazatok megosztására tett erőfeszítéseket.
1947-ben a hírhedt kékcédulás választásokon az egyeduralomra törő kommunisták elintézték, hogy egyesek több helyen is szavazhassanak. 2018-ban ilyesmiről nincs és nem is lehet szó, de a többes ajánlási rendszerrel való nyílt visszaélés-sorozat széles körben megingathatja a választások komolyságába és tisztaságába vetett bizalmat. Különösen akkor, ha a súlyos jogsértések megtorlatlanul maradnak. A Fidesz számára valóban óriási a tét április 8-án, s nem lehet kétségünk: a tisztességtelen, a törvényeken is átlépő eszközök alkalmazásában pont addig fog elmenni, ameddig az ellenfelei és a választók engedik.
