Szemérmetlen, tömeges választási csalásnak, illetve kísérletének lehet a tanúja az ország ezekben napokban, amikor nyilvántartásba veszik az április 8-i voksoláson indulni kívánó jelölteket. Kijelenthető, hogy a visszaélésekre a Fidesz által erőből kialakított választási rendszer kínál kiváló alkalmat, s azok politikai haszonélvezője minden józan mérlegelés szerint szintén csak a Fidesz lehet.
A legutóbbi parlamenti választáson terjedt el a kamupárt fogalmának használata. Azon szervezeteket nevezzük így, amelyeket nyilvánvalóan a jelöltek után járó, nagyvonalú állami támogatás inspirál a részvételre. A Fidesz a demokrácia kiteljesedéseként érvelt az új szabályozás mellett, amely egyebek között a többes ajánlás lehetőségével megkönnyítette az egyéni jelöltek, azon keresztül pedig az országos listák állítását. A kormányoldal négy éve is igyekezett biztosra menni, akkor azonban nem a kamupártokon és -jelölteken múlt a nagyarányú győzelme, bár néhány billegő egyéni körzetben befolyásolhatták az eredményt. Meglehet, idén szorosabb küzdelem lesz, amikor minden apróság döntő jelentőséggel bírhat.
A sajtó 2014 után gyakran foglalkozott a kamupártok visszaéléseivel, nemrég a Fidesz javaslatára a parlament szigorított is a szabályozáson. Ha egy párt nem éri el az egy százalékot, visszajár a kampánytámogatás, amit akár a vezetőin is behajthatnak. A jelek szerint azonban inkább csak kamuszigorításról van szó, ugyanis a legkevésbé sem vette el a kedvet a hasonló próbálkozásoktól. Sőt! Ennek oka prózai: kiderült, hogy az állam nem igazán tudja (akarja?) behajtani az előző kampányban kifizetett támogatást azoktól, akik nem számoltak el a pénzzel. Ez biztatás sokaknak arra, hogy érdemes újra csatasorba állni; a jelenlegi hatalom nem fog hajtóvadászatot indítani a kampánytámogatással elszámolni nem óhajtó, köddé vált szervezetek ellen. Tény, hogy az ügyészség megszüntette az Állami Számvevőszék kezdeményezte nyomozásokat a 2014-es ügyekben, így a kamupártok következmény nélkül okozhattak százmilliós nagyságrendű kárt az államnak, az adófizetőknek.
Az idei választással kapcsolatos, eddig megismert esetekből arra következtethetünk, hogy az ajánlásokkal való visszaélések szervezetten és iparszerű méretekben folytak. Tömegesen hamisíthattak aláírásokat a választópolgárok adatai alá, olykor még arra sem ügyelve, hogy a jelöltet „ajánlók” sorrendje ne ugyanaz legyen a különböző íveken. Így bukott le az egykori szocialista politikus, miniszter, Lévai Katalin Zuglóban, aki a semmiből előbukkant Lendülettel Magyarországért párt elnökeként indult volna a Fidesz ívéről „átkerült” ajánlásokkal. Hogy ki másolhatta kiről a listát, nyilván költői kérdés, de az eset mindkét párt szégyene. Zuglóban Lévai tervezett zavarórepülése nyilvánvalóan a baloldal esélyét csökkentette volna. Bár a választási bizottságok nagyon sok jelölt nyilvántartásba vételét elutasították, a 106 egyéni körzetben ezer feletti is lehet az indulók száma. Feltűnő, hogy jellemzően a nagy csatát ígérő körzetek vonzották a jelölt aspiránsokat; lesznek több mint húsz résztvevővel megvívott harcok is az egyéni mandátumért. Van, ahol testvérpár indul egymással szemben két különböző párt jelöltjeként. Úgy látszik, egyesek az abszurditásig fokozzák a Fidesszel szembeni szavazatok megosztására tett erőfeszítéseket.
1947-ben a hírhedt kékcédulás választásokon az egyeduralomra törő kommunisták elintézték, hogy egyesek több helyen is szavazhassanak. 2018-ban ilyesmiről nincs és nem is lehet szó, de a többes ajánlási rendszerrel való nyílt visszaélés-sorozat széles körben megingathatja a választások komolyságába és tisztaságába vetett bizalmat. Különösen akkor, ha a súlyos jogsértések megtorlatlanul maradnak. A Fidesz számára valóban óriási a tét április 8-án, s nem lehet kétségünk: a tisztességtelen, a törvényeken is átlépő eszközök alkalmazásában pont addig fog elmenni, ameddig az ellenfelei és a választók engedik.
