Robert Fico szlovák miniszterelnök szerdán benyújtotta lemondását Andrej Kiska elnöknek, aki már meg is bízta Peter Pellegrini eddigi kormányfőhelyettest a kormányalakítással. Érdekes egybeesésként a szlovén kormányfő is a magyarok forradalmi ünnepének előestéjén dobta be a törülközőt. De míg a széles nemzetközi közvélemény azzal intézi el a szlovák kormányválság időleges enyhülését, hogy mennyire vicces két majdnem egyforma nevű, majdnem egyforma zászlajú ország kormányfőjének egy időben történő lemondása, addig Szlovákia számára rengeteg kérdés bukkan elő hirtelen. Fico – tanúságot téve politikai rátermettségéről – feltételekhez kötötte lemondását, így lényegében bebetonozta a Smer-kormány túlélését. Mostantól érdekes lesz látni, mit kezd az ellenzék azzal, hogy bár Ficótól megszabadult, helyettesének kinevezésével minden hatalom marad a szociáldemokraták kezében, csak épp egy új arc került a kamerák kereszttüzébe. Mert így, hogy az ellenzék sem utcai tüntetéssel, sem politikai nyomással nem tudta elérni az előre hozott választásokat, alapvetően meg kell elégednie a nyugvópontra került helyzettel, vagyis a Smer-kormány továbbélésével. Igaz, a hírek szerint újabb utcai tüntetések szerveződnek, de ezek ereje várhatóan elmarad az eddigiekétől. Nincs változás abban sem, hogy továbbra is a Smeré a legerősebb, legjobban kiépített országos párthálózat, és bár érzékeny veszteséget könyveltek el a tavaly novemberi megyei választásokon, helyben még mindig ők a legerősebbek.
A tárcák elosztása is megmarad a három koalíciós párt között, és valószínűleg az új miniszterek is főként Fico, Pellegrini és a lemondott belügyminiszter, Robert Kalinák erős emberei közül kerülnek ki. Vezéráldozattal járó imázsváltást hajtott végre a Fico-kormány, amely mögött nem biztos, hogy nincsenek egészségi hátterű magánéleti okok. Az ötvenhárom éves Fico évekkel ezelőtt ugyanis komoly gerincproblémákkal küzdött, szívműtéten is átesett, amely miatt több hétre is kormányfő nélkül maradt az ország.
De most az a legfontosabb kérdés, hogy mit hozott az ellenzékiek háza tájára mindez. Megdöbbentő, de – legalábbis egy március második hetében készült közvélemény-kutatás szerint – semmit, legfeljebb tanulságokat. A Smer támogatottságának négy százalékpontos esésén kívül az ellenzéki erők egyáltalán nem tudták elhitetni az emberekkel, hogy a kormánypárt helyébe lépve korrupciómentessé tudnák tenni a közéletet, támogatottságuk stagnál. Az eredmény kizárólag azt a közszájon forgó tételt bizonyítja, hogy az emberek elvesztették a közhatalomba vetett bizalmukat. Lehet, hogy az utcán tüntető szlovákok nem is rájuk várnak.
Fico lemondása áttételesen a visegrádi együttműködést jelenleg meghatározó, az uniós fősodortól lényegi pontokon eltérő migrációs politikát is érintheti. Ám nem tudni, Pellegrini mennyire lesz aktív e fronton. Ellenben Fico távozásával még az az alku is kijátszható, hogy a szlovákok most könnyedén ejtik a harcias kvótaellenességet egy simulékonyabb, uniópárti hangnem érdekében. Ami persze kellemetlen fordulat volna a visegrádi csoport számára.
Fico eltávolításának a magyar ellenzék számára is kell, hogy legyen tanulsága. A sokszor hallott „Orbánnak és rezsimjének mennie kell” szlogen az északi szomszédunknál történtek fényében ezentúl tényleg csak elméleti alapvetést kell, hogy jelentsen. Merthogy annak részletes, gyakorlati politikai lépésekre történő lefordításával még három héttel a választás előtt is adós minden párt. Fico hátralépésének intő jelnek kell lennie, mert ha középtávon esetleg úgy fordulnak az események, a magyar kormányfő is húzhat még egy szlovákosat, átadva a napi gyűrődés keserédes feladatát egy bizalmasának, ám háttérben maradva parádésan tematizálhatja a kormányzat és az ország mindennapjait. Persze mindjárt lesz itt egy választás is.
