Ebből pedig adódik is a jelen pillanat talán legérdekesebb kérdése e tárgyban. Ha valóban sikerül megmozgatni az ügyben a társadalom politikailag amúgy aktív részét, és az aláírásgyűjtő pontokhoz csábítani a feltárást régóta sürgető Jobbik és LMP támogatóit, valamint a Fidesz-szimpatizánsok közül is sokakat, akkor a kormánypártok lépéskényszerbe kerülnek. Addig is mondaniuk kell persze valamit. Márpedig a bűnösök megnevezése nem olyan ügy, mint az olimpia. Olimpiát a lelkünk mélyén nagyon sokan akarunk, talán azok közül is gombócot éreztek néhányan a torkukban, akik aláírták azokat a bizonyos íveket. A múlt lezárása viszont tényleg igazi nemzeti ügy lehetne, ami – ha a szakmaiság követelményeit betartják – tényleg csak a ma is köztünk élő bűnösöknek és az ő kegyeltjeiknek nem áll az érdekében. Tud vajon a Habony-művek olyan propagandaszöveget gyártani, aminek hatására az eddig a kommunisták megbüntetését követelő Fidesz-híveknek elmegy a kedvük a kérdés dűlőre vitelétől? Valamilyen választ biztos gyártanak majd, de a PÁRT vezérkarának igencsak főhet a feje, hogy az meddig és mire lesz elég.
A Momentum újabb kezdeményezését hallva sokan már valódi rendszerváltozást kezdtek emlegetni. Ettől még messze vagyunk, de a pillanatot most kellene megragadni, hogy később történelminek nevezhessük.
