A migrációs válság alkalmat biztosított a miniszterelnöknek arra is, hogy hazai ellenfél híján az európai színtérre koncentráljon, a fogatlan oroszlánná vált Gyurcsány Ferenc helyét Angela Merkel foglalta el a Fidesz célkeresztjében. Más lépték, más színvonal, más kihívás. Orbán Viktor a menekültkérdés kezelésében (is) bizonytalan Brüsszel ostorozójaként az unió megújítójának szerepére pályázik. Hogy ez hosszabb távon jót tesz-e Magyarországnak, az ma még nem tudható.
Az ellenzék 2015-ben egy lépéssel sem került közelebb ahhoz, hogy esélyes kihívója legyen a kormánypártoknak. A Jobbik a felmérések szerint az év elején megközelítette a Fideszt, ám a menekülthullám ismét távolra sodorta a váltópárti erő pozíciójától. Ám azt, hogy a néppártosodás stratégiája zsákutca-e, csak később lehet megítélni. A széttagolt baloldal rosszabb évet zár, mint tavaly, ami figyelemre méltó „teljesítmény”. Az újratervezés nem odázható tovább, mondhatnánk, de hát ez igaz volt már 2010-ben is.
A magyar belpolitikát ma a kóros egyensúlytalanság jellemzi, a Fidesz pedig mintha több évtizedre próbálna berendezkedni. Ám 2015 tapasztalata is arra int: az erőviszonyok bármikor átalakulhatnak. Jó lenne, ha elterelés helyett többet foglalkozna a politika 2016-ban azzal, ami idén a menekültválság leple alá került. A makromutatók mennyországán túli magyar valósággal.
