Erről ő maga tudna nüanszokat elárulni – ha szeretne –, de az enélkül is nyilvánvaló, hogy az „akkor még nem sejthettem”-nek van azért tartalma esetünkben. Főként, ha a réges-régi interjút is felidézzük, amelyben elhangzott egykor, hogy a fiatalember – amikor eljön az ideje – szívesen lenne Magyarország miniszterelnöke. Meglehet, annyi változott, hogy jókor ismerte fel: a Fideszben csak nagyon-nagyon lassan jöhet el bármi hasonlónak az ideje. Meglehet, ezért kerültek célkeresztbe a másmilyen módon elérhető másmilyen örömök. Mondjuk búslakodni így sincs miért, annyira nem kínos egy ország hetedik legbefolyásosabb emberének lenni.
Senki sem mondhatja tehát, hogy aprópénzre (!) váltódott volna az a tehetség. Aki ezt teszi, vagy téved vagy hazudik, de mindenképp gonosz alak. Ráadásul van itt még valami. Rogán Antal nem tartozik azok közé, akiknek elengednék a kezét. Ezt fényesen bizonyítja pusztán azzal is, hogy míg a Fidesz régi nagyjainak zöme messzire került a tényleges döntések meghozatala közeléből – a pártvezetés és a parlamenti frakció úgy kicserélődött, hogy rá sem lehet ismerni –, addig Rogán bizony ott van a szeren változatlanul. Ha valamihez, hát ehhez aztán kell a tehetség. Amely soha nem vész el – legfeljebb átalakul.
