A politikusok egyébként is számos előjoggal bírnak, például a mentelmi jog pont a büntetőjogi felelősségre vonás lehetőségeit korlátozza. Megjegyzendő, hogy Szilvásyt az elmúlt három évtizedben aligha választották demokratikus úton-módon bármelyik tisztségére is – pedig volt belőlük bőven –, hanem odapottyantották felülről, mint deszantost a női napozóba. Ki emlékszik már arra, hogy a KISZ-vagyon szétlopása idején ő volt a szervezet szóvivője? Mintha meg se szólalt volna. (Akkor kellett volna lecsukni az egész bandát, ma kevesebb államellenes meg közvagyont eltüntető ügy lenne.) Szilvásy működött még környezetvédelmi, sport-, kultúra-, belügyi és titkosszolgálati vonalon is. Nem csoda, hogy ártatlan maradt. Olyannyira, hogy úgy vélte, esetében a hatóságok terelték büntetőjogi irányba a politikai vitát. Holott konkrét kémkedésről volt szó, ami eleve büntetőjogi irány, politikai vita legfeljebb abból lehet, hogy okkal-joggal mentették-e fel. Ám Szilvásy a maga szinte naivitásba hajló ártatlanságában megszívlelendő jó tanáccsal (fenyegetéssel) látja el a jelenlegi és az eljövendő hatalmakat, mondván, óva int mindenkit attól, hogy ezt bárki, bármelyik oldalon, politikussal, vezetővel szemben megismételje.
Az érinthetetlenek a demokráciában is azok.
